#58
Az önzés egy erkölcsi és nem biológiai, evolúciós, vagy etológiai kategória. Az önző állatra a legjobb példa a magányos farkas, ami természetesen nincs, mert hogy azok is falkában élnek.;)
A kérdés inkább úgy tehető fel, hogy az egyén szocializációja mennyire adekvát az adott környezetben. Ha nagy a változás akkor differenciák lépnek fel, feszültségek, amire lehet stratégia a közösségi kapcsolatok csökkentése (ez lehet önzőségnek nevezni), vagy épp ellenkezőleg az altruista, közösség szemléletű viselkedés.
Az alacsonyabb kulturális/technikai/szociális fejlettségű népcsoportok/rétegek nem azért szaporodnak mint állat, mert olyan önzetlenek, altruisták, hanem mert fűvel fával baxnak a világra. Ahogy összetettebbé válik a kultúra aztán már nem csak a család jelent szociális környezetet, akkor a szaporaság visszaesik. A gyerekvállalás dilemmája pedig egyre inkább az lesz, hogy egyrészt nem baxok felelőtlenül, mert utána évekig xopok a gyerekkel. Illetve fejlettebb szinten: akkor vállalok gyereket, ha maximálisan meg tudok neki adni mindent.
Aztán a fogyasztás, mint általában negatívan értelmezett dolog is valójában a társadalom működését sőt olyan emberek megélhetését segíti elő, akiket nem is ismerünk, ilyen szempontból abszolút altruista dologként értelmezhető, pláne a túlfogyasztás. (Más kérdés, hogy az ember nem lelkiismereti okok miatt csinálja, hanem mert a társadalom mechanizmusai jutalmazzák, és biológiailag is kondicionálják az embert erre).
El kell felejteni azt a berögződést is, hogy állandóan a túlszaporodással riogatjuk magunkat. A realitás az, hogy a fejlett társadalmak öregszenek és fogynak. Nem a túlszaporodás, az erőforrások felelőtlen felélése, hanem dolgozó/eltartott rétegek egyensúlyának megbomlása, a gazdasági fejlődés lassulása, a fogyasztás/termelés csökkenése, az előbbiek ellensúlyozására behozott népesség kultúrális inkompatibilitása jelent egy komplex problémahalmazt, aminek gyökere ugye egyetlen tényező, a születések számának egy fontos limit alá esése.
Nyugaton általában nem ismertek, nem alkalmazottak olyan módszerek, amikkel ezek a problémák orvosolhatók, nincs olyan reális családpolitika, amivel a gyermekvállalást hatékonyan ösztönöznék. Itt jönnek ugye a CT-k, hogy a gonosz illuminátusok direkt szocializálják úgy a maradék ifjúságot, hogy ne vállaljon gyereket. Azonban én a tervezett gonoszságban, a CT-kben nem az emberi (vezetői) butaságban, rövidlátásban annál inkább hiszek. Ha valóban létezne az illuminátusok, vagy akárkik ilyen hosszútávú programja az bizony egy viszonylag pozitív forgatókönyv lenne ahhoz képest, ami szerintem van, mert akkor ebben a hatalmas káoszban legalább valami tervszerűség lenne, ami valójában nincs!
;)
#58