#5
Őööö, szerintem pont fordítva.
Az ember az, aki képes előrelátni az erőforrások korlátozottságát és általában annak figyelembevételével kezdi el fejleszteni az eszközeit. Ezáltal olyan "csodákra" képes, mint az űrutazás, amit az élővilág 3 milliárd év alatt sem oldott meg., pedig nem egyszer pusztította ki a fajok nagyrészét egy-egy meteor.
Az élő rendszerek valójában egy dologra vannak programozva, az ész nélküli szaporodásra, amit csak a környezet tart kordában. Az oxigén felszaporodása a légkörben erre pont jó példa, meg egy csomó ismert eset, amikor új invazív fajok okoztak lokális, vagy éppen globális katasztrófát egy éppen egyensúlyra jutott közösségben.
De nézzünk csak egy vírus, vagy egy baktérium fertőzést, ami soxor halálos a gazdaszervezetre, amivel a vírusok, meg a bacik is elpusztulnak. A rovaroknak pl. nincs adaptív immunrendszerük, ők egyszerűen a túlszaporodással győzik le a fertőzéseket. Sokkal több rovarfaj van, talán ezért is, mint fejlettebb állat, így jó eséllyel maradnak meg olyan fajok, ami adott fertőzést a genetikai háttér miatt túlélnek. Ha a fejlettebb gerinceseknek nem lenne adaptív/tanuló képes immunrendszere a viszonylag kis utódszám miatt már rég kipusztultak volna.
Szal nem a természetősanya a mértékletesség mintaképe, épp hogy az ember az egyetlen állat, ami képes tudatosan is az aranyközépút keresésére.
Ha veszi a fáradtságot.
A jelenlegi környezeti krízis is tudatosult, már teszünk ellene valamit. Egy majomcsorda simán lezabálja az utolsó növényt is és lexarja, hogy 1-2 hét múlva nem lesz mit enni.
A jelenlegi krízisünk inkább abból fakad, hogy nem értjük még a természet működését, a saját magunk által kreált egyszerű gépekhez próbáljuk hasonlítani. Bele vetítjük a környezetbe pl, ezt az egyensúlyra törekvést, ami pedig sokkal kevésbé jellemző rá, mint ránk.
#5