treksto#6
Abban az értelemben tényleg mindkettő a modernkor vívmánya, hogy "nem rég" találták ki az ilyen elnevezéseket. Viszont, ha lebontjuk, hogy ilyen esetekben miről van szó ténylegesen, akkor megállapíthatjuk, hogy mindig is voltak, akik hasonló dologgal foglalkoztak.
Régi HR-es lehetett mondjuk a földesúr is, aki egy személyben volt gazdag és felelős a személyzeti kérdésekért, viszont nem értett olyan profi szinten a kommunikációhoz, mint a vándorénekesek (nagyon lesarkított PR-os). Mindegy is, ezek példák...
Inkább beszéljünk fejlődésről. Rájöttünk, hogy ezt meg azt jobban is lehet csinálni, és vannak, akiket ez tényleg érdekel (-> kifejlődött egy új szakma). Aztán manapság meg arra jöttünk rá, hogy ezt a sok hülyeséget (szakmát) egyszerűbbé és költséghatékonyabbá is tehetjük.
Megfelelő létszámú (globális) populáció esetében valószínűleg nem lenne ilyen markáns kérdés egy-egy szakma "kihalás szélére sodródása". Viszont egyet értek abban, hogy a mai irányelvek leszarják, hogy kivel mi lesz, csak az önös érdekek érvényesülnek. Előbb ez ellen a mentalitás ellen kellene tenni, aztán ráérünk gondolkodni a többin is.