A biztonság és védelempolitika aktuális kérdései
-
ManoNegra #8550 Kezd elhatalmasodni a románokon a paranoia..
A Kis Dodoniász: gulyás ízű puszikák – Contributors
Alig néhány nap múlva, februárban Budapest kerül majd azok érdeklődésének középpontjában, akik a Kremlben és Washington DC-ben a politikai elméleteket gyártják, ez lesz az a hely, ahol sor kerül az új amerikai elnök és a régi orosz elnök első stratégiai találkozójára (ezt az eredetileg Cozmin Guşă által a Realitatea TV-ben elhintett dezinformálást eddig senki sem erősítette meg hivatalosan – E-RS). Gyakorlatilag Budapest válik a Moszkva és Washington közötti üzenetek hídjává, arról a híres hídról van szó, melyről a Bukarest szivárványaiba beleunó George W. Bush valaha azt hitte, hogy majd a románok fogják megépíteni. A román diplomáciának őszintén fel kell tennie magának a kérdést, hogy ezekre a látogatásokra miért nem Bukaresten kerül sor. Miért nem képes még Bukarest azt a taktikát játszani, hogy hiteles geopolitikai találkozási pont legyen, vagy legalább az a hely, ahol a nagy szereplők üzeneteket váltanak, akiktől – mint szinte mindig – részben a mi jövőnk is függ. A Moszkva és Washington közötti összekötői szerepet Budapest nemcsak a politikai nyelvezettel kapcsolatos kettős játéka miatt tölti be, hanem a proaktív, ötletes és/vagy ihletett diplomáciája jutalmaként is.
Szinte biztos, hogy az orosz és az amerikai elnök közvetetten tapogatózó üzeneteket, gulyásízű puszikákat küld majd egymásnak Budapesten. Szinte biztos, hogy Budapest lesz a globális nagy szereplők befolyási szféráinak kijelöléséhez vezető új folyamat kiindulási pontja. Amiről ott szó esik majd, még ha aszinkron módon is, a lehető legmagasabb fokon érinti majd Románia jövőjét. Mert Románia nemcsak hiányzik a fontos találkozók helyszínei közül, de akár közvetlen áldozatává is válhat bizonyos ellenséges (geopolitikai) diplomáciai játékoknak. Azt hiszem, hogy a budapesti látogatásokat egy olyan folyamat szakaszának tekinthetjük, melynek során az AEÁ és az Orosz Föderáció megtárgyalja és újra konfigurálja a jelenlegi világrendet. Eléggé biztos vagyok abban, hogy e folyamat későbbi szakaszai is elkerülik majd Bukarestet…
Végül egy utolsó, taktikai érvként szolgáló epizód: azt javasolom, hogy próbáljuk meg a Székelyföld autonómiájára vonatkozó új törvénykezdeményezést annak a támogatásnak a próbájának tekinteni, melyet olyan országok, mint Oroszország és az AEÁ nyújtanának a Budapesten kidolgozott és HarKovban (a szélsőséges román nacionalisták által Székelyföld helyett használt, Hargita és Kovászna megyék nevéből „gyártott” kifejezés – E-RS) végrehajtott magyar autonomista projektnek. A magát a Székelyföld zászlójával lefényképező amerikai nagykövet gesztusa hirtelen más lehetséges jelentéseket nyer…