Informatika és tudomány

  • Vol Jin
    #6
    Ebben nekem is az a problémás, hogy egy adott sebességhez egy adott pályamagasság tartozik. Tehát igazából a fel és leszálláskor lehet problémás az úrszemét. Ha viszont 300 méteres jábeleket kötözünk a döglött műholdakra, akkor egy irányítatlan, ad-hoc jellegű visszatérést generálunk, ami ütközésekhez vezethet, Mondjuk egy 30 éve keringő műhold összecsókol egy aktívval, és ezer darabra szakadnak. Ekkor beindul a láncrealció, és nem húszezer apró darab lesz, hanem negyvenmillió. És akkor utána se fel, se le. Eleve minden darabot, automatán visszazuhanónak kellene tervezni. Mondjuk lenne egy ENSZ határozat, hogy ezután csak az mehet fel, aki le is hozza a szutykát. Ha nem így teszünk, beindul egy ütközési láncreakció, és elvágjuk magunkat az űrtől.