#21
Hehe. nem hiszem, hogy idén még egyszer be tudnék ülni egy hollywoodi mozira. Azért van egy határ...
A színészeket ismerem, már láttam filmjüket és kiráz tőlük a hideg.
A téma érdekes, de ahogy néztem a bemutatót, egyre inkább szörnyülködtem.
Clooney-nál még Stohl is jobb színész pedig annak sem néznék meg egy filmjét sem, ha lehet (már egyet láttam, szerintem).
A színészet régebben magasabb fokon állt még egy gagyi Hitchcock-filmben is és ok, elfogadom, hogy nem lehet mindenki Marlon Brando a Vágy villamosából vagy egy Latinovits Zoltán, de pl. Caprio még Jack Nicholsonak is csak halovány mása, hiszen Nicholson azért elég sokféle szerepet el tudott játszani. Caprio meg (már régóta) ugyanazt a beképzelt, egoista karaktert kapja, talán mert csak arra képes. Meglepő módon, fiatal korában nagyobb repertoárt játszott.
Scorsese meg nem erőltette meg magát az életrajzi filmmel, csak kaszálni akart kis melóval... sikerült is neki.
Luc Besson is a Nagy kékség (pontosabban a Leon a profi) után meghasonlott önmagával és sz@rabbnál sz@rabb filmeket gyárt. A Taxi, a B-13 meg a Taken mi a sz@r?! Hogy a f@szba nézik azokat az emberek?? :-O
Na ezért mondom, hogy egyre igénztelenebb a közönség. És a népszerűség ma már, a legtöbb esetben, az igényesség ellentéte. Na persze a felfedezetlen ifjak vagy az underground szubkultúrákban sincs valami "hejj de nagy!" művészet. Ami a művészetek és általánosan a kultúra hanyatlását mutatja, de te ezzel nem értesz egyet és akkor én nem is beszélnék most elb@szott társadalmunk közelgő összeomlásáról és történelmi párhuzamokról, mert az már tényleg off lenne. :-D
On: A cikktől vártam volna egy bővebb magyarázatot, hogy végülis hogyan képzelik ezzel a 300m-es kábellel lejjebb hozni a szemetet? Mert ez, számomra nem derült ki, mégha félmondat erejéig említve is van a mágnesesség hatására keletkező elektromosság...
#21