Damjanics#29
Minden hadsereg kiképzési programja valamilyen prognózisra épül. Amikor én voltam tartalékos tiszt az átkosban otthon tartott "babaruhával" és háború esetére azonnali behívó paranccsal a katonakönyvemben akkor egyértelműen az északnyugati csapásirányra voltam lebiztosítva.
Mielőtt itt meakulpázni kezdenétek talán nézzétek át a történelmi adatokat:
1913-ban már elég tapasztalat volt a szerbek köpönyegforgatásáról ahhoz, hogy tartson tőlük a monarchia hadserege. A szerbek többször is görögkeleti pópák vezetésével menedéket kértek és letelepedési engedélyt kaptak Magyarországon (Szentendre, Izbég , Ráckeve, Rácalmás stb.), mégis a második rigómezei csata után menekülő Hunyadi Jánost elfogták és ki akarták adni a törököknek, mivel akkor a törökök szövetségesei voltak. Máskor az orosz pánszlávizmust akarván megfejni megszállott görögkeleti vallásosságot imitáltak. Aknamunkát végeztek a Monarchia ellen, pedig Szerbia a Ferenc Józseftől kapott négy régi magyar vármegye területén jött létre (az 1848-49 szabadságharc után F.J. igyekezett Magyarországot gyengíteni ezzel és Erdély osztrák megszállásával) így valósult meg az az abszurdum, hogy a világhíres hős város Nándorfehérvár ma Szerbia fővárosa.
Ürügyre nem a Monarchiának, hanem a pánszlávista álmokat dédelgető II. Miklós cárnak volt szüksége. Ő volt az aki a szerbek "megsegítése" ürüggyel nemzetközivé tette. Az oroszok tudták hogy a cár sáros a Monarchia elleni aknamunkában, ezért amikor nem lehetett tudni pontosan, hogy mi is történt a cári családdal automatikusan magyar kivégzőkről kezdtek suttogni (amiről később kiderült hogy nem igaz). Hivatalosan mai napig az áldozat Habsburg dinasztiát vádolják a világháború kirobbantásával. Ez a "kabátlopási" trükk a mai napig működik. (lásd a 100 évforduló visszaemlékezéseit).