gforce9#19
A sztori úgy történt, hogy amikor Einstein felírta az egyenleteit azt várta, hogy ki fog belőle jönni a statikus világegyetem. Ez ugyanis már Newtont is zavarta. Ha világegyetem végtelen, akkor a gravitációnak össze kellett volna húzni a galaxisokat(főleg ha végtelen ideje létezik). Ez Newtont zavarta leginkább, kortársait nme annyira, mert a newtoni gravitáviós törvények tök jól leírták a naprendszert meg úgy általában a mechanikát, amelyben szerepelt a gravitáció. Ez a probléma Einsteinnek sem tetszett, de remélte, hogy az általános relativisztikus képletek erre választ fognak adni. Sajnos nem ez történt. Ugyanaz történt mint a newtoni gravitációnál. A galaxisoknak össze kellene húzódnia egy kupacba (nem a galaxisnak összeesni, hanem a sok galaxisnak egy helyre kéne mennie). Mivel úgy gondolták, hogy a világegyetem statikus arra gondol Einstein, hogy az elmélete kiegészítésre szorul és beletett egy 'lambdának' nevezett állandót, amivel kijött a statikus világegyetem. Később kimérték, hogy a világegyetem tágul és mikor már nagyon sok mérés ezt mutatta és Einstein elfogadta az eredményeket, akkor nevezte ezt a 'lambda' állandó bevezetését élete legnagyobb tévedésének. Később kiderült, hogy tágul, de nem úgy és olyan ütemben, nem és olyan gyorsulással (illetőleg lassulással) ami kijönne az egyenletekből. Így újra be kellett vezeni az állandót, ami a Hubble állandó néven ismert. Aminek az okairól máig vitatkoznak. Szóval Einstein a kozmikus állandójával sem nem tévedett, sem nem igaza nem volt. Egyszerűen amikor az elméletét lefektette, akkor még nem tudott olyan dolgokról, amik még befolyásolhatják a képleteket, hiszen akkor még statikus világegyetemben gondolkodtak. Ettől függetlenül az elmélete nagyon stabil és 90 éve jól működik. Az, hogy enm írja le teljesen pontosan a világegyetem tágulásást az pusztán azért van, mert még ma sincsenek meg a pontos ismereteink erről.