whesterz84#18
Engem ez picit emlékeztet azokra a tipikus hozzászólásokra, amelyek szeretik kamunak nyilvánítani az egész audiofil jelenséget, mert ez így sokaknak olyan tárgyilagosnak hangzik :) A szélsőségesebbek azt állítják, hogy az is kamu hogy valaki meghallja a különbséget, igaz akik ezt állítják, saját maguk vallják be hogy nem hallják, illetve nem is érdekli amúgy őket. Tudom hogy Te nem ezt állítottad, de ilyenkor valahogy nekem ez mindig levakarhatatlanul beugrik. :)
Pedig nekem sincs high-end audio rendszerem, sőt nem is hallottam még olyat, bár vinyl-t összehasonlítva digitális forrással (mondjuk nem éppen minőségi forrásból) már igen, így persze amúgy sem volt csoda, hogy jobban szól, csakhogy:
Kisebb fajta műszaki/elektronikai isemretekkel és emellé használt józan logikával is belátható, hogy a 44,1kHz-es mintavételes csodacédé által megkapható, nyilván inkább a felharmonikusok szintjén érdekes (de a zenében nem jelentéktelen) 8-20kHz-es hangok már a kvantálás alapesete miatt nevetséges módon torzulnak, akkor is ha csak egy darab szinuszos jelről van szó, holott a hangszeres zenében rengetegféle szólal meg belőle egyszerre. A GFX témaköréből kölcsönvett "pixelességhez" hasonló jelenség miatt egyértelmű, hogy 8-10kHz felett közel négyszögjel vagy "sérült négyszögjel" lesz a sok szinuszból álló eredeti hangmintából. A DVD-Audio csak kb. 4,5x-ös mintavételi frekit tud, amivel egy kicsit ki van segítve a jel, de korszakalkotóan ott sem... Ilyenkor jön a képbe hogy nem mindegy milyen CD-lejátszóval hallgatunk, mert ugye évtizedek óta fejlesztik az interpolációs trükkök technikáját, meg mindenféle javító jelfeldolgozásos témát, már csak az említett hangzást pusztító jelenségek miatt is. Ettől biztos természetesebbnek is hangzik a lejátszott anyag annál, mintha egy "nyers" CD-player kimenetéről jönne, de ebből már az is nyilvánvaló, hogy rengeteg pofozgatáson megy keresztül az anyag, ami lehetetlenné teszi az "analóg hanghűség" megközelítését, ha az valóban létezik. Ez egyszerű logikával is belátható. A digitalizálás miatt pedig ott van a nyilvánvaló AD, trükközéses "feljavítások", majd DA-átalakítás miatti torzulás problémája, ami ellen a SACD nevű kísérletet próbálták bevetni, bár állítólag annak drágább lejátszói szintén jelentősen átdolgozzák a jelet, nem is 1 biten tartva azt, mert mégsem olyan tökéletes ott sem semmi, mint gondolná az ember (ezek szerint már az sem igaz hogy nincs külön DA átalakításra szükség).
A vinyl esetében szokás 18-20kHz-es frekvencián való válaszkészséget emlegetni (nem mintavételi frekvenciáról van szó nyilván! :D), ami ha igaz, mostani fejjel arra következtetek, hogy mindenképpen jobb kell hogy legyen mint a 44,1kHz-es MINTAVÉTELŰ CD, de még a 192kHz-es MINTAVÉTELŰ DVDA-nál is, mert ugyan az analóg hanghordozón is megvan az a jelenség hogy minél nagyobb a frekvencia, annál kevésbé tudja követni a jelváltozást, annál gyengébb minőségű lesz, de a fent említett kvantálási torzításnál/digitális jelpofozgatásnál szinte biztos hogy valami jóval kevésbé rongáló hatás léphet fel, sőt egyes közzétett mikroszkópos felvételeket nézve a rögzítési mód sajátosságai is láthatóvá válnak és amellett, hogy az analóg rögzítésnek is torzításai vannak, arra következtetek, hogy olyan mértékűek nem jellemzőek, mint a digitális technikában "felsőtízezres" frekvenciákon... Ha a kb. 18kHz-es akárcsak sima egyszinuszos jelre is igaz az, hogy azt még visszaadja, nem tudom persze milyen követelményeknek megfelelve, az már élethűbb kell legyen mint egy torzult négyszögjel, akár felinterpolálva valami "megjósolt" szinuszos dologgá. És ez csak az alapeset.
A csöves erősítőnél bizonyára nagyon nem mindegy hogy a sokcsillió féle cső közül milyet használnak, illetve a torzítás azért vicces, mert a tranzisztoroknak/MOS-oknak tán méginkább megvan a lineáristól eltérő karakterisztikája, mindenféle torzítása, állítólag ezáltal is természetellenesebb hangot biztosítva. Egy hatalmas előnyük biztos megvan a csövesekkel szemben, hogy a tápot leszámítva nem magasfeszültségeken működnek és nyilván emiatt jóval kevésbé veszélyes hobbi, mint csőből építeni megfelelő felkészültség és szakértelem nélkül...
Népszerű terjesztett szöveg az is hogy az LP-t csak a pattogás miatt szeretik ám hallgatni kiöregedett, magukbafordult, audiofilitiszben szenvedő rajongók, de valószínűleg a válasz rossz, ez sem nyert, kérjük a következőt :)
Van tehát szűk rétegnek szánt igényesebb kiadás, csak éppen LP-n? Miért is? Miért csak LP-s változat van jól masterelt anyagból a szintén CD-s változat helyett ha már olyan jól utóléri a CD az LP-t? :) Egyébként _állítólag_ ma már LP-re is CD-hez hasonló anyagot vésnek, ezért nem értem, bár bevallottan nem tudom jelenleg ellenőrizni.
Ugyan minimális bűntudat gyötör az offtopik miatt, de az Intel jóslataival amúgy is tele van a padlás a péécéét meg már nyugodtan leválthatná desktop szegmensen is egy másik fajta "PC" :) A nagy XXI. században legalább idáig jutnánk már el :)