asgh#14
Az ösztöneink korlátozása minden civilizáció alapja. Minden valamennyire is funkcionáló társadalomban - és itt most teljesen mindegy, hogy amazóniai indiánokról, vagy svéd egyetemistákról van-e szó - az ösztöneiket direkt módon és kontrollálatlanul csak a gyerekek, a bűnözők és az elmebetegek élik ki.
Ennek semmi köze tehát az egyházakhoz.
Ami viszont civilizációnként változik, hogy mely ösztönöket tolerál egy adott társadalom. Ebbe már belebonyolódik a vallás is, de alapvető tévedés azt hinni, hogy az egyházak határozzák meg, hogy egy társadalomban mi a bűn és mi nem az. Valójában a társadalom íratlan szabályai intézményesednek egyházakká, amelyek aztán természetüknél fogva igyekeznek konzerválni ezeket a szabályokat.
A szexualitáshoz köthető bűntudat már jóval a kereszténység előtt beágyazódott az európai kultúrába. Ennek alapja az öröklésen alapuló magántulajdon, illetve a nők tulajdontárgyként való kezelése.
Egyes népek pl. az önzést és a tulajdonlás iránti vágyat tekintik a legaljasabb emberi ösztönnek és ezen vágyak elfojtása a társadalmi elvárás. Ezekben a társadalmakban ugyanakkor a szexualitás teljesen nyílt, mivel a párkapcsolatokban a másikhoz való ragaszkodást is egyfajta birtoklási vágynak fogják fel. Pl. náluk is bűn a nemi erőszak, de nem azért, mert az elkövető nem tudta visszafogni a nemi vágyát, hanem mert akaratának ellenére _birtokolni_ akarta a másikat.
Amikor ezek a kultúrák találkoztak az európaival, kölcsönösen lenézték egymást, mert az európai számára a "vadak" lopnak és fűvel-fával kefélnek, a "vadak" számára az európaiak pedig önző, hitvány emberek, mert akkor is ragaszkodnak a dolgaikhoz, amikor másoknak nagyobb szükségük lenne rájuk, ráadásul a nőket nem embereknek, hanem vagyontárgyaknak tekintik, mert birtokolni akarják őket.