fszrtkvltzttni#94
Részecskegyorsítós neutronforrás... megoldható, csak nagyon körülményes, energiaigényes, és inkább mást használnak. Tehát maradjunk a realitásnál és a hagyományos neutron forrásnál, ha kérhetem.
"A fűtőelemeknek meg a hátrányuk az, hogy azokból még jó eséllyel lehet olvadt izé -> kritikus tömeg->önfenntartó reakció, leolvadás a végén." Sok fajta reaktortípus van, és ez a kockázat mindegyiknél más. Ez a reaktortípus például dúsítás nélküli uránnal képes üzemelni, és gyakorlatilag nem tud leolvadni. Az üzemanyag nehézvízzel töltött nagy nyomású csövekben található. Mielőtt az üzemanyag meg tudna olvadni, a nehézvízzel töltött nagy nyomású csövek szétmennek, és leáll a láncreakció, mivel eltűnik a moderátor közeg.
"Némely űrszondában érdekes módon működik... Szóval nem lehetetlen a dolog, csak egy kicsit macerás. Amúgy is rá kell pár évig ülni a bomlástermékekre, miért nem lehet ezt a lehetőséget kiaknázni?" Macerás ~ nem gazdaságos. Az űrszondák energiaforrása a földön nem versenyképes.
"Amúgy gyors neutronokkal miből azt a Pu-t? Ez utóbbit csak a hobbi miatt kérdem... :)" Úgy ahogy általában Pu-t állítanak elő. Neutron forrásnak bármilyen fissziós reaktor használható, ezért bármelyikkel lehet Pu-ot gyártani.
"(ha nem lenne, már ezerszámra lenne az USA és az USSR területén Th reaktor)" Még egyszer megismétlem, bármelyikkel lehet gyártani, ezért logikusan az egyszerűbbet választják, ami nem a tóriumos. És lásd milyen a sors, nem csak technikailag egyszerűbb, hanem politikailag is, hiszen urán használatakor a plutónium keletkezése elkerülhetetlen, ezért lehet mosni a kezet, hogy ők nem plutóniumot gyártanak, az csak úgy magától gyártódott, a szemét. Ezzel szemben tóriumos reaktornál az IAEA föltenné a kellemetlen keresztkérdést: Mégis mi a faszt keres a reaktornál az U-238?