#2
Mindjárt gondoltam, hogy csak archiválásra lesz jó, a HDD-t nem váltja ki...
Esetleg úgy a végtelenségig meg lehetne őrizni az archivált adatokat, ha eukarióta egysejtűek genomjába integrálnák. És ahogy osztódnak, az archivált információ is fennmarad, ráadásul sokszorozódik. A túl hosszú plusz DNS-t pedig úgy lehetne megoldani, hogy létrehoznának több törzset, és aszerint neveznék el, hogy az információ melyik részét tárolják...
De persze úgy kellene integrálni, hogy a sejt maga ne tudjon hozzáférni az adatokhoz, pl. chaperonokra feltekerve, és olyan végződésekkel, amelyeket az élő lények riboszómái, transzkripciós faktorai, egyéb fehérjéi nem tudnak felismerni. Igaz, akkor a másolással probléma lenne... X) , de biztosan meg lehet oldani. Pl. valamilyen inhibitorral oldani meg, hogy a sejt az élete során ne tudjon mit kezdeni az adatokkal, viszont beleépíteni egy gént, ami a sejtciklus egy bizonyos stádiumában olyan terméket kódol, ami leszedi a gátlófehérjét az adatokról...
#2