#15
Szerintem nem szabad(!) különbséget tenni generációs különbségeken az irodalomban. Pláne nem belekeverni a divatot és egyéni ízlést. Főleg pláne nem azt gondolni, hogy amit a mások mondanak vagy magasztalnak, bármilyen környezetben bármilyen embernek, azaz etalon; a követendő példa; esetleg vitaalap. El kell fogadni, hogy vannak más értelem- és értékrenddel rendelkező velünk hasonlatos egyedek.
Amúgy irodalmi értékeket ilyen olvasatban azért sem lehet összevetni, mert míg az egyiket tanítják (hogy elhidd azaz alap), addig a másikat nem. Én azért szívesen bejártam volna olyan irodalom órára, ahol nem csak az őskövület anyagot tolják le, hanem kortárs szubsztanciákat is engedtek volna megismerni. (Késő bánat, rossz gimibe jártam...) Persze nagy néptömegeket nem lehet ennyire heterogénen és liberálisan tanítani, nevelni, mert a rendszer nem így akarja és egyébként (is) még gyermek. Emígyen a szépirodalom se gyerekeknek való. Egy jó Gárdonyi élvezetes elfogyasztásához kell az a felnőtt absztrahációs képesség (mert Gárdonyi sem csak poénkodva írta a klasszikusait), ami a mélyebb értelmeket felfedi, elvitt értelemben egymásra épülve, kritikusok által kielemezve.
Egy irodalmi klasszikus rendelkezik ilyen sorok közötti igazságokkal, míg egy kortárs sci-fi nem feltétlen, de "többmintgondolnádrengeteg" igen. Utóbbi inkább oly módon tágítja ki az addig nem létező, de most már alternatív képzeleted, ami mondjuk Gárdonyinál nincs, mert nem sci-fi író. Az írói absztachációs képességek fejlődtek - és velük mindeféle irányban az olvasók.
Nade, hogy kinek mi nyújt agybazárt elvonulásra menedéket az már szemlélet kérdése. Egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál. Külön polcon vannak, felszolgálva egy tál ételként vagy többfogásos menü adott porciójaként, az egyetlen kérdés csak az, hogy Te épp, ebben az életfelfogásban milyen étvággyal rendelkezel, és hogy mennyire szeretsz büszkén beszélni arról, hogy mennyi minden szart megettél már életedben.
#15