ostoros#40
A gyerek vállalással kapcsolatban én szerintem az igazság a kettő között van. Mármint, röhej az, hogy Afrikában 20 gyereket is felnevelhetnek akár, itt meg sírnak, hogy nincs pénz egyre sem. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szintet sem. Ha egy országban megfelelő szintű az egészségügy és az oktatás, és olcsón, vagy ingyenesen hozzá férhető, akkor nincs gond, jöhet a sok gyerek. Ha viszont ezek nem hozzá férhetőek, akkor gáz van.
A másik oldalról nézve a dolgot, olyan hogy nyomor Európában szinte nem is létezik, a lakosság igen kis százalékát sújtja csak. A gond a magas elvárásokkal van. A legnagyobb gond mégis az, hogy nincsenek rendben az emberek prioritásai. Hogy mire gondolok: az öcsém nagyjából százezret keres havonta a párja meg 25 ezret. Nem valami sok, de ebből még körülbelül havi tízezret dohányra költenek. Ami, lássuk be címeres ökörség. Na most ők ketten kétszer annyit kapnak, mint nagyszüleim, akik a 65 ezer forintjukból nem sokat tudnak félretenni, de mivel állatokat tartanak, így mindig jut valamennyi,ha eladnak pár vágóállatot. Például saját erőből az ő korukban felújíttatták a tetőt a házukon. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy nekik amikor összeházasodtak, egy ágy egy asztal és egy szekrény + a ruháik volt a vagyonuk. Azért kellett egy kicsit kaparni. El lehet képzelni.
Na és itt jön a kontraszt: unokatesóm nemrég házasodott meg, már az első gyerekük is megszületett. A szülők fejenként 400 ezret keresnek. Még a terhesség előtt hallottam, hogy nem jönnek ki a pénzükből. Na, itt valahol probléma van.