• physis
    #9
    Én a ,,hatalom '' felől közelíteném meg a dolgot. Az egyszerűen csak helytelenül viselkedő (gúnyolódó, csúfolódó) ember még inkább csak eseti módon élvezkedik. A büntetőjognak ott kell beavatkozva, ahol már nemcsak eseti csetepatéról van szó, hanem ahol kifejezetten hatalmat nyer egy ember egy másik ember élete fölött. Az USA-ban több öngyilkosságeset volt rosszhiszemű, aljas szándékú képmegosztások miatt. Lehetne mondani, hogy dehát miért lesz ilyen könnyen öngyilkos néhány kamasz, de szerintem ennek nem lenne értelme, picit olyan lenne ez, mint a kommunizmus elvi tökéletességéről folytatott meddő vita: az ember igenis esendő lény, nem illik bele sémákba. Sok amerikai öngyilkosság-esetnél pedig valóban a zaklatás elképesztően tömeges és durva formát tudott ölteni.

    A büntetőjognak azért kell szerintem beavatkozni, mert a képpel visszaélő ember kezében aránytalan hatalom van, amely távoli analógiával az állami hatalomra emlékeztet.

    * Önkényesen törvényt hoz saját önhatalmából,(,,Nem részegeskedünk! Nem meztelenkedünk!''),

    * a törvényt elbírálja (áldozatot talál, súlyosabb esetben akár célzottan keresi is őket -- ,,aki botot fog, kutyát is talál hozzá''),

    * végül alkalmazza, végrehajtja is az önkényesen megfogalmazott ,,törvényt'' (elterjeszti a képet, enyhe esetben a facebook-on, súlyosabb esetben valami kétes anonim bulletproof szolgáltatónál).

    A felnőtt áldozatnak azzal kell szembenéznie, hogy nehezebben kap állást, gyerekkorú áldozat esetén pedig az iskolatársak hajtják végre az ,,ítéletet''. Törvényt hozó, elbíráló és végrehajtó hatalom koncentrálódik néhány ember kezében. Ami a gyakorlatot illeti, az amerikai öngyilkosság-eseteket érdemes átnézni: sok esetben tényleg tartós és szélsőséges mérvű a zaklatás, az öngyilkosság néhány esetben valóban észszerűen előrelátható volt.

    Helyesnek tartom, hogy az amerikai közvélemény foglakozik ezzel az esetekkel, és hogy büntetőjogi oldalról is folynak viták.

    Nyilvános helyen, úgy hallottam, szintén nem lehet célzott fényképet készíteni valakiről, úgy, hogy ő legyen a kép fő témája. Háttérként, statisztaként szerepelhet csak. Nem kell engedélyt kérni a Hősök terén a királyszobrok fényképezésénél a szobrok előtt véletlenül épp ott ácsorgó turistáktól, de engedélyt kell kérni az utcán heverő hajléktalantól, ha kifejezetten ő maga a kép tárgya. A saját magunk által feltöltött képet pedig elvileg nem lehet másnak egy új példányban máshonnan újra megosztani önkényesen. A közösségi portálok mindezt nem is tagadják, általában csak mentesítési nyilatkozatot íratnak alá a felhasználókkal, amiben saját magukat mentesítik a felelősség alól, azt azonban nem kérik, hogy a felhasználó mondjon le a képhez fűződő jogairól. A különböző ügyletek rosszhiszemű szereplői (feltöltők, újramegosztók) tehát elvileg felelősségrevonhatók maradnak.