physis#23
Köszönöm szépen a választ. A Facebook elleni perhez direkt nem is szóltam hozzá, mert nem tudom felmérni, mekkora reális lehetőségei vannak egy cégnek közel egymilliárd felhasználó esetén a forródrótos reagálásra. A Wikipedián jól működik a felhasználók önkéntes jelentkezésén és választáson alapuló adminisztrátori rendszer, de a Facebook lehetőségei ennél szűkebbek is lehetnek, egymilliárd felhasználó közvetlen visszajelzését azonnal fogadni esetleg tényleg nehéz technikailag.
Azt tudnám elképzelni még esetleg, hogy a Facebook egy külön erre a célra létrehozott ifjúságvédelmi szakértőcsoporttal tartson kapcsolatot. A lány érzékeli a bűncselekményt, jelzi a külön erre szakosodott szakembercsoportnak, ők igazolják a bűncselekmény valós voltát (vagy elutasítják), elfogadás esetén pedig jelzik (egy külön erre fenntartott forródróton) a Facebooknak. Ez így nem sértené a Facebook önállóságát sem, a szakértőcsoport politikaifügetlenségét pedig alkalmas fékek-és-ellensúlyok szabályozással lehetne biztosítani.
Ehhez a részhez nem is értek, én inkább az elkövetők felelősségéről írtam.
Az elkövető felelőssége azért összehasonlíthatatlan nagyobb a lány sértetti közrehatásánál számomra etikailag, mert a lány nem ártott másoknak, és erre szándéka sem volt, viszont az elkövetőknek jóeséllyel már az alapindítékában is bennevolt a fájdalomokozás tudatos akarása.
Kedveled az utilitarista etikát? Én még nem annyira ismerem, de sok dolog rokonszenves benne. Tetszik a moralizálást kerülő, racionalista alaphozzáállása. Lehetne gúnyolódni a gépiessége miatt, de (Luc Ferry: "Új rend, az ökológia") c. könyve szerint pl. éppen az utilitarista etika volt az első nagyobb erkölcsfilozófia, amely az állatkínzást önmagáért is elítélendőnek tartotta. Korábban is büntették az állatkínzást, de csak mint garázdaságot, közbotrányokozást. A gazda a saját istállójában bármikor nyugodtan agyonbotozhatta a szamarát. A Luc Ferry-könyv szerint az utilitarista etika az egyik olyan jelentős erkölcsfilozófia volt, amely ennél továbbment. Ugyanis az utilitarista etika szerint egy cselekedett jó vagy rossz mivoltának megítélésében az számít, amennyire az a cselekedet a világ összes egyének az összboldogságát növeli vagy csökkenti, ezért az állatkínzás önmagában is elítélendő, mert az állatok, bár nem tudatos, de szenvedésre képes lények.
A lány cselekedetei az én olvasatomban nem bírnak erkölcsi, etikai jelentősséggel, hiszen a Föld lakóinak ,,összboldogság-pontszámát'' nem érintik, és szándéka sem volt rá. Az elkövetőknél viszont (valószínűleg) tettenérhető a fájdalomokozás szándékának tudatossága. A lány tettét én inkább protokollsértésnek nevezném (mint amikor valaki pl. férfi létére kezet nyújt egy lánynak), esetleg neurotikus lelkiállapotnak (mint amikor valaki labilisan vagy depressziósan viselkedik, kiabál, elhanyagolja magát, elhagyja magát), de ezek egyikének sincs számomra etikai jelentősége. Ezért aztán a lány sértetti közrehatása számomra mellékes, jelentéktelen, míg a bűncselekményt viszont valósnak érzem, az elkövetők felelősségét pedig komolynak.
A Facebook felelősségében viszont én is óvatos lennék, én inkább egy konkrét megállapodást szorgalmaznék, egy olyasfajta kölcsönösen előnyös együttműködésben, amit a legelején írtam.