Vol Jin#15
"azért érdekes mi magyarok nagyjából megértenénk egy 1000-1200 tálján élt magyart.
az angol mar a 200 evvel ezelőtt beszelt angolt sem érti csak értelmező szótárral
vajon miert"
Ez marhára nem igaz, csak vannak olyan ostoba emberek, akik még gondolkodni sem képesek, így elfogadják a kocsmai sík részeg félhülye ivócimborától hallott baromságokat, vagy amit éppen a neten olvastak, egy hasonló intellektuális kalibertől.
Az amerikaiak, az ausztrálok korábban elszakadtak Angliától, mint az általad említett két évszázad, mégis remekül megértik egymást.
A valóság meg annyi, hogy a 11-14-ik században elég viharos volt a Britt szigetek történelme. Oda-vissza foglalták egymást a franciákkal, és betörtek a skandináv hódítók. A vége az lett, hogy három népcsoport kezdte törni a másik kettő nyelvét, és alkottak egy közös keveréknyelvet. A tion végződésű szavak mind francia eredetűek, a toldalékragokat meg egyszerűen elhagyták, és a szórend és az elöljáró szavak vették át a szerepüket. Ez egy robbanásszerű fordulópont volt a nyelvükben. AZ az előtti nyelvet értenék nehezen. A shakespeari angolt tökéletesen értik például. Egy feltűnő különbség van, az egyes és többesszám második személye azonossá vált, és ez a you, míg régen a többesszám a thou volt. Egyébként az angolnak több szótöve van, mint a magyarnak. Bár igaz, hogy a nyelvük kötött szórendű, mintha sablon mondataik lennének, amikben csak a szavakat kell cserélni, és ez hátrányos a szárnyaló gondolatoknak, mert a mi nyelvünkben előfordulhat, hogy fogalmam sincs mit fogok mondani, mert az menet közben alakul, míg egy angol mondatban nagyjából előre kell tudni mit akarok majd mondani, mert a szórend kötött. Na de ez annak következménye, hogy három nyelvből gyúrtak egyet, és kissé olyan az, mint a Tarzan beszéde, amiben nincsenek toldalékragok.