#15
Genetikai szempontból persze tágabb értelemben ma is mindenki mindenkinek a rokona.
Pl a mitokontriális dns vizsgálatával kiderült, hogy a ma élő minden ember gyakorlatilag egy 200 000 éve élt "ősanya" leszármazottja, mert hogy kipusztultak, a más akkor élő anyák leszármazási vonalai.
Az, hogy időben viszonylag ilyen közeli ez a közös ős, azt bizonyítja, hogy az emberi populáció bizonyos időszakban, vagy időszakokban, akár a kihalás határáig is lecsökkenhetett, ami viszont felveti a vérfertőzés kérdését, lehetőségét.
Ez persze nem egy jó dolog a genetikai sokszínűség szempontjából, de mint jelenségnek így nem csak királyi családoknál volt hatása az emberiség történelmét tekintve.
Az emberek viselkedési mintái genetikai szempontból viszont olyanok, hogy max pár száz fős közösségekben éltek. Majd ha a népesség efölé emelkedett akkor ebből létrejött egy másik párszázfős közösség, és így mondjuk úgy lépcsőzetesen, nem exponenciálisan, határok nélkül tudnak az emberi közösségek növekedni.
A különböző ilyen kis kultúrális szempontból is egységnek tekinthető közösségeknél a legtöbb helyen megjelenik a vérfertőzés tilalma, amit a más közösségekből történő párválasztás kultúrális rendszerének kialakításával, beházasodás, nőrablás, meg egyéb módszerek bevezetésével oldanak meg.
Amit felvetettem az nem azt jelenti, hogy én azt gondolom, hogy a max pár 10 000 fős közösségek lennének a jók, hanem azt, hogy a modern elég diffúz és szervezetlen társadalmakban az új technológiáknak hála, esetleg ki lehet alakítani olyan közösségeket, hálózatokat, ami nem ellentétes az ember genetikailag meghatározott viselkedésmintáival. És emellett biztosítja valamilyen formában azt, hogy a milliós, vagy 10-100 milliós emberi tömegekből is létrejöhessen valami fajta olyan közösség, amit amúgy a sima verbális kommunikáció, a gyakorlatilag törzsi nagyságú társadalmakra berögzült genetikai és kultúrális identitás tudatunk nem tenne lehetővé.
#15