#21
Szerintem is mindenki folyamatosan manipulálja a többieket. Pl elég jól kidolgozott alkalmazott pszichológia a PUA-skodás. De egy sima munkahelyi felvételi is nagyon jó példa. A jelentkező célja, hogy maximálisan pozitív képet alakítson ki magáról és így érjen el legjobb fizetési pozíciót, miközben a hr-es egyrészt igyekszik kiválogatni a legjobbakat a sima szemétből, meg azok közül akik profi módon nyomatnak egy nagyon jó, de messzemenően valótlan képet.
A HR-es persze piacról dolgozik, tehát sokkal többet ígér az első megbeszéléseken, mint amennyit valójában adni akar a cég. Ha tényleg őszintén és jó képességekkel rendelkezel, és még bízol is a rendszerben, nos akkor egy elveszett lúzer vagy. A cég lecsap rád, mert pont ilyeneket akar, aztán ha bekaptad a horgot elkezded felszámolni a régi kapcsolatokat azt mondja, hogy sajna a válságra való tekintettel, nincs kafetéria, a fizu sem akkorra meg ilyenek. Valójában mégegyszer a cégek nem a nagyon jó, ezzel tisztában levő és épp ezért drága szakemberekre vadásznak, hanem megelégszenek a második vonalbeliekkel akiknél viszont pofátlanul le tudják nyomni a juttatásokat.
A mai világban, ha valaki nem úgy áll hozzá hogy minden pillanatban manipulálják, hanem gyak lejátssza a szocializációja során megkapott programot, az az őszinte, akkor sajna azt vesz észre, hogy a faxnak mindig a rosszabbik végén áll.
Kicsit általánosabban az ilyen őszinteség, azt jelenti, hogy valaki lineárisan játssza le a viselkedési mintákat (a csajok ezért szeretik az ilyen eccerű "férfias" krapekokat, mert végtelenül manipulálhatók), amikor pedig az ember dinamikusan adaptálja az ismereteit az egy fejlettebb, visszacsatolásos programnak felel meg.
A lényeg, hogy egy kört mindenképpen le kell futni, ahhoz, hogy az ember bepozicionálja a szitut. Ez azt is jelenti, hogy egy kisebb-nagyobb beetetést sajna be kell nyelni. HR-esnél kicsit balek képet veszel fel és akkor a nagy örömködésben úgy is elárulják, hogy hol a bibi, mert nem számítanak arra, hogy van olyan szinten, hogy kiszúrd.
#21