Informatika és tudomány

  • Pio
    #33309
    Karazhan témában amúgy tényleg ajánlott az oldalunkat, nem csak a lenti leírás miatt, hanem írtam egy hosszabb beszámolót a klánunk kalandjairól Karazhan romjai közt is. Remélem nincs harag az önreklámért.
    Az összes Karazhanban található bossról tartalmaz 1-1 leírást.
    ERRE találjátok az általam készített részletes beszámolót, alul lehet kattintgatni a bossokra.

    Amúgy a legfontosabb tudnivaló, hogy Medivh anyja, Aegwynn építtette a tornyot, de főleg arról ismert, hogy Medivh lakta. A Warcraft filmet megtekintők sokat láthatták a tornyot belülről is, a WoW-ban pedig az első kiegészítő (Burning Crusade) során volt egy 10fős raid. Ekkorra persze Medivh már "meghalt", a vár pedig elhagyatott lett, illetve bizonyos sötét mágia újra működni kezdett benne, emiatt mentek beraidelni a kelendozók. :)

    A WoW életében egy hatalmas előrelépés volt a korábbi raidekhez képest, álmunkban se gondoltuk volna, hogy majd jön egy raid, amiben lesz egy boss, ahol lényegében sakkozni kell majd, az Operaházról nem is beszélve, ahol ilyen élményekben volt részünk (idézet a honlapról):
    Hosszú kényszerszünet után most ismét jutott némi időm a könyvtár rendezgetésére, így tollat ragadtam, hogy papírra vessem a nagy Medivh egykori lakhelyéül szolgáló Karazhan tornyában folytatott kalandozásaink folytatását.
    Miután sikerült győzelmet aratnunk a titán felett visszatértünk a hallba, ahonnan egyetlen út vezetett tovább. A hideget már a csarnok közepén lehetett érezni: a továbbvezető utat egykorvolt fagymágusok torz, életre kelt maradványai védelmezték. Erejük halálukkal nemhogy apadt, de felerősödött, fagyvarázsaikkal képesek voltak bárkit megbénítani, vagy akár megölni. A harc ellenük nehéz volt, de végül sikerült átjutnunk az általuk őrzött boltíven és így a régi nagy Karazhan legcsodálatosabb látványosságába, az operaterembe jutottunk. A szellemek itt is újraélték utolsó napjukat, újra és újra beültek csodálni az előadást, érkezésünkkor is épp annak kezdetét várták. Az egyetlen továbbutat a színpadon lévő ajtó jelentette, így nem volt más választásunk, mint megzavarni az előadást…
    Első alkalommal rögvest megtapasztalhattuk, hogy a színészek mennyire nem veszik ezt jó néven. A szereplők épp a mindenki által jól ismert Óz, a nagy varázsló című darab előadására készültek, amit még ma is nagy sikerrel játszanak Azeroth legjobb színészei a Stormwindi Operaházban. Amint észrevettek minket, azonnal ránktámadtak, nem hagyhatták, hogy elrontsuk az előadásukat, sőt, úgy gondolták így végre egy kis változatosságot vihetnek a sok éve nap, mint nap eljátszott színdarabba. Ez abból is látszott, hogy a harc során is végig szerepüknek megfelelően színészkedtek, a Bádogember szívet, a Madárijesztő tudást akart tőlünk szerezni, az Oroszlán megpróbált bátornak látszani, de az első félelemkeltő varázslatunk hatására gyáván futkosni kezdett. A Madárijesztő a tűzvarázslataink hatására lángra kapott és így nem tudott a harcra figyelni, a Bádogember ruhája pedig fagyvarázslataink hatására berozsdállt, így könnyedén el tudtunk futni előle. Doroti fagyvarázslatokkal viszonozta támadásainkat, sőt, a harc hevében segítségül hívta apró cairn terrierjét, Totot is, de mivel társai nem tudtak bennünk kárt okozni, így csapásaink szépen lassan felőrölték mindannyiuk erejét. Még halálukban is színészkedtek, Madárijesztő utolsó kérése például az volt, hogy ne készítsünk belőle matracot, Doroti pedig örömtől csillogó szemmel lehelte ki régen halott lelkét, utolsó mondatára tisztán emlékszem: ”Oh, végre…. Végre hazamehetek…”. Tán ezek a szellemek tisztában vannak azzal, hogy minden nap ugyanazt teszik évek óta? Tán a torony egykori ura lepaktált a gonosz erőkkel és most a lakók ezért bűnhődnek? Vagy csak valami hangzatos búcsúzót akart mondani a színész? Nem jutott időnk elmélkedni. Nem jutott több időnk elmélkedni ezen, hisz dorotiék halál után azonnal ránktámadt egy színész, aki hurrikánokat idézett a színpadra, de szerencsére az előző csapat után az ő legyőzése már nem jelentett nekünk akadályt.


    Egy dolgot emelnék ki, ami nagyon megmaradt bennem. Medivhről azt kell tudni, hogy érdekes módon volt apja, Aegwynn simán teherbe akarta ejtetni magát egy tehetséges mágussal és a választása Nielas Aranra esett, akinek a szelleme szintén egy boss Karazhanban. A halála pedig úgy történt, hogy amikor Medivh felnőtté vált hirtelen elárasztotta a benne lakozó gonosz (Avatar of Sargeras) ereje az Őrzői erővel együtt, akkor elkezdett elég durván világítani, az apja ekkor megérintette, hogy segítsen, de őt is magával rántotta ebbe az állapotba, aztán jó hosszú ideig így ragadtak, míg végül apja halottan, Medivh pedig kómában tért vissza. Állítólag ez idő alatt a tudatában a fia (vagy épp Sargeras) halálra kínozta.
    Ami nagyon megmaradt és a mai napig emlegetem, hogy a Blizzard gondolt arra, hogy ha az előző kiegészítőben összeraktad az Atiesh-t, Medivh legendás varázsbotját és azzal a kezedben támadtad meg Nielas Arant, akkor azt mondta, hogy "Where did you get that?! Did he send you? I won't be tortured again!"

    Maga az Atiesh is amúgy megér egy külön misét, nem kis meló volt összerakni a játékban, a szerveren igen hosszú ideig csak a mi klánunknak volt a birtokában. Van róla egy rövidke emlékvideónk benne néhány ismerőssel, úgymint Nozdormu, C'Thun, Kel'Thuzad vagy akár maga Medivh: