#5
Egyrészt az embernek nevezett lény is inkább különböző genetikai anyagú lények szimbiózisának tekinthető. A bőrön, belekben, vérben élő több kg-nyi egysejtű lényre gondolok, ami minden emberben él! Ezek egy része parazitának tekinthető, más része viszont kifejezeten hasznos.
Másrészt pár hete (hónapja) volt, hogy egy tudós csoport új aminósavakat, egy másik pedig új nukleinsavakat alkotott, amelyek tulajdonságaikban akár behelyettesíthetők az ismertekkel, a természetesekkel. Ezek alapján akár egy új mesterséges lény, egy biológiai robot megalkotható, ami kifejezetten bizonyos betegségek, pl a rák gyógyításánál hasznos lehet. Azonban szerintem ez egy veszélyes játék is egyben. Érdekes megnézni a különböző állatok védekezését a mikróbák ellen. Pl a rovarok immunrendszere csak egy genetikailag kódolt rendszert tartalmaz, a fejlettebb állatoké viszont egy adaptív tanulóképes összetevőt is. Vajon ez utóbbi nem-e egy válasz ez egy olyan fertőzésre, ami elötte amikor még a rovarok/ízeltlábúak jelentették a csúcsot még nem is volt!?
A biológiai rendszerek nem diszkrét modulokból felépülő rendszerek, hanem integráltak. Az állatoknak ugyan vannak szerveik, de sok funkció nem csak ahhoz az egy szervhez kapcsolódik. Pl az embernek van tüdeje, de a bőrlégzése továbbra is kb 30%-ot tesz ki, ha jól emlékszem. Méregtelenítés dettó. Érzékszervek szintén. Ez azt jelenti, hogy egyrészt bármelyik szerv részben átveheti egy specializálódott szerv funkcióját bizonyos határok között, hanem azt is, hogy bizony az élő rendszerek sokkal nyitottabbak a környezetükre, flexibilisebbek, mint a mérnöki rendszerek pl egy számítógép operációs rendszere. Nem tudható, hogy melyik szerv, sejtcsoport, szimbiózisban élő baktérium jelent egy olyan kiskaput, amin keresztül egy új környezeti hatás jelentős változásokat fog előidzni, pl betegséget.
Az élőlény esetében nem tudható, hogy az új környezetből számára mi jelent mérget, vagy hat rá éppen ellenkezőleg, serkentőleg, sokkal ritkább a semleges, nem kompatibilis "hatás".
#5