Pedig az már Puskás Tivadar korában köztudott volt, hogy aki fel akar hívni valakit, annak a számát meg kell adni. Ez nem számítástechnika. Nem képesek felfogni, mi a különbség az email cím és az url között, és hogy melyik mire is való. Zavarja őket a kukac, meg a pont. Pedig olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Meg kell tanulni, hogy [email protected], ahogy a levelezési címet is meg kell tanulni, hogy Kiss Pista, 6798, Baszodaroszlót, Fő utca 25. Budapesti címeknél még kerületek is vannak, helyenként postafiók – sok szempontból sokkal bonyolultabb, mint egy email cím. Mégsem tudják az utóbbit megjegyezni. És miért? Mert elszoktak tőle, hogy új dolgot tanuljanak. Nem iskolások ők, hogy tanuljanak, az olvasás kimerül abban, hogy megnézik az újságban a futballeredményeket, hogy nyertek-e a totón.
Amelyik öreg eljut az internetig, az ottragad a Fészbukon, és onnantól kezdve odakövül, hat lóval se lehet többé elvontatni, a látása beszűkül, nem keresgél Google-ban, Wikiben, YouTube-on, nem olvas többé blogokat, sem hírportálokat, csak a fingós FB appokkal szórakozik, meg osztja az ismerősei által összegereblyézett több tonna digitális hulladékot, a Dalai Láma bölcseleteit, giccses képeket, rákos gyerekek lejmolásait. Erre mindegyik kapható, más dolgokat meg nem akar tudni. Ej, de huncutok! Szelektív a felfogóképességük. A logikátlan, személyre szabhatatlan, a szabályokat cirka kéthavonta gyökeresen újraíró FB-ot megtanulják átlátni, csak az okoz már bonyodalmat, hogy "C:->Felhasználók->Felhasználó->Dokumentumok. Meg az ablak teljes képernyőre nyitása, meg az alapvető billentyűk megjegyzése, melyik mit csinál, pl. Escape, Delete, Space.
#9