"gyébként ha megkapod a szükséges plutóniumot akkor nem nagy kunszt"
Bullshit! A kritikus tomeg berobbantasa az egyik legnehezebb feladat.
*************************
Ezen cikkre adott hozzászólásaiddal nagyjából egyet értek. De ezt kiegészíteném.
Pont ezért nem plutóniummal próbálkoznak a friss atombombát előállító államok. Mert az urániummal olyan egyszerű, hogy az amerikaiak ki sem próbálták tesztrobbantással, hanem rögtön Japánra dobták. A plutónium egy melléktermék az urán dúsításakor, merthogy az is keletkezik a szaporítóreaktorokban. Úgyhogy volt egy bombára való urániumuk, és mivel ezt keveselték, a plutóniumra is kellett egy technikai megoldás, és ez volt a berobbantásos szerkezet. Egy gömböt körkörösen minden irányból precízen robbantani, hogy ne tudjon egyik irányban sem kirobbanni az anyag, hanem összepréselődjön. Ezt a változatot kísérletileg is leellenőrizték egy robbantási tesztben.
Az uránium az egyszerű, az egyik uránium darabot egy csőből robbantással beleágyúzzák a másikba. Kell úgy 50-60 kiló urán ami úgy 20% tisztaságú, hogy meglegyen benne a kritikus tömegnek megfelelő izotóp. Két felé szedik, és a kisebbiket egy lőszerbe teszik magként, egy ágyúszerű szerkezettel meg belelövik a nagyobb urániumdarabba. Az egész szerkezetet egy masszív burkolattal kell körbevenni, hogy a láncreakció tovább fennmaradhasson. Ha gyenge a bomba teste, akkor alacsonyabb a hatóerő. Ha azt akarják, hogy 15-20 KT-nál nagyobb legyen a hatóereje, akkor meg litium-deutérium vegyületet kell a kettő közé a robbanás előtt bejuttatni, és a robbanás hőmérséklete beindít egy fúziós folyamatot, amitől neutronok szabadulnak fel, és ez felerősíti a maghasadási láncreakciót, így több urán hasad el, mielőtt a hasadóanyagot szétveti a robbanás. Ez elvileg már hidrogénbomba, de mégsem annak sorolják be, mert így néhány száz Kt-tól 1-2 Mt-ig lehet növelni a hatóerőt. Hidrogénbombának meg azt nevezik, ami ennek sokszorosa lehet, akár 100 Mt is, de az már túl nagyot szólt volna, így a ruszkik leszabályozták 50 Mt-ra, mert ennek a robbanása is kilógott a légkörből az űrbe. Ez nagyon komplikált szerkezet, mert egy ellipszis két fókuszpontjában helyezik el az uránbombát és a lítium-deutérium vegyületet, és a bomba burkolata egy ellipszistükör wolframból és stabil uránium izotópból, és az uránbomba röntgensugarait fókuszálja a deutériumra, ami fúzionál, és ennek a neutronja dúsítják fel az elipszisköppeny urániumát, ami elhasad, tehát sokszoros mennyiségű hasadó urán keletkezik. A fúzió nem is ad többet a robbanás 1-2%-nál, inkább arra kell, hogy hasítsa az urániumot, ami a robbanóerő zömét adja. És ennek a szerkezetnek relatív nagy ideig kell egyben maradnia, hogy ez a folyamat kellő ideig fennmaradjon. Na ez az igazi kemény dió. Az amerikaiak rá is faragtak, mert a tervezett robbanás kétszeresét produkálták, így voltak akik a biztonságosnak hitt zónában rábasztak. Ez a szerkezet minimum 7-8 méter hosszú, 2-3 méter széles, és sok-sok tonna. És nem ildomos talajszinten robbantani, mert rengeteg anyag izotópszámát változtatná meg a talajban a sok neutron. Tehát nem csak a bomba anyagából hullanának ki rádioaktív elemek, hanem a környezetében is keletkeznek. Így inkább a ritka levegő legyen az, mint sok-sok tonna talaj.