Vol Jin#75
Felőlem. Na bökd ki mikor léptem rá a pöcsödre, hogy itt izmozol...
Amúgy as 9-ben meg leírtam, hogy alapból mindenki Mr. Togawa, és pont ezért kell felkészülni lélekben rá magunkat kondícionálva.
Szóval ne így kompenzáld magadban, hogy te is beszari Mr. Togawa lennél. Hogy engem próbálsz itt fikázni az nem vezet sehova.
És miért is kellett volna elutaznom a világ másik végére?
Mondok pár esetet, ami velem megtörtént. Rgy nő epilepsziás rohamot kapott a metrón az Ecseri útnál, és ledőlt az úllésről a padlóra. Mindenki nézett, mind a balfasz, ugyanakkor én felálltam, kikaptam a szíjamat, ráharaptattam, a vészjelzőn meg szóltam a vezetőnek, hogy a Klinikáknál rakjuk ki az ühyeletnek, hogy onnan hívjanak valami dokit hozzá. AMikor meg egy férfi elájult a mozgólépcsőn, alul a nadrágja beakadt a lépcső keféibe (vagy mik a francok azok a fésűk) a tömeg meg torlódott volna rá, és egy balfasznak sem jutott eszébe, hogy megnyomja a vészleállítót, ottt topogott hátra járva egyhelyben egy idióta. Azt is nekem kellett eltolni, hogy megnyomjam azt a kurva gombot. Amikor meg a házunk pincéjében zárlattól átégtek a kábelek (ott van az egész környék trafóállomása), úgy durrogott az a szar, mintha géppuskával lőttel volna, és dőlt a füst, mentőt hívtam, miközben a többi balfasz lakó ott téblábolt, hogy jajj mi van. Hát akkor is én mondtam, hogy na akkor most mindenki ki a házból, de járjuk közben le az összes lakást, hogy aki alszik, annak szóljunk. Mire kiértek a tűzoltók, a ház ki lett ürítve.
Mint mondtam, alapból mindenki balfaszoskodik. Ha azt tapasztaltad ilyen esetekben, hogy te is balfaszoskodtál, akkor ne nekem pampogj, hanem hidd el nekem, hogy ezekre a helyzetekre tudod magad kondícionálni. Tedd fel magadnak az elméleti kérdést pár szituációra, hogy mit csinálnál, és győzd meg magad, hogy mi a helyes. És, ha jön a szitu, akkor nem fogsz lefagyni.
Ja, még egy szituáció a seregből. Kapuszolgálat, a szolgálatos tiszt meg egy vérgeci. Tudtam, hogy turkáltatni fog a katonák táskájában, ezért előre készültem. Csávó tele piával. Gyorsan kikapattam vele a kólát, hogy ez nekem gyanús, és a fénynél vizsgálgattam, és mondtam, hogy okés, elnézést, csak azt hittem, konyakot akart becsempészni benne. Közben az egész táska tele volt töménnyel. A tiszt meg a szolgálat végén csodálkozott, hogy nem kapott el senkit. Mondtam neki, hogy főnök úr, biztos híre ment, hogy maga lesz szolgálatban és tudták, hogy önnel nem érdemes packázni. Még örült is a marhája, mert elismerésnek vette. Mivel az ellátóknál volt a szakács, akinek falaztam, akkora tripla adagokat adott nekem a konyhán azután, hogy majdnem elhíztam.