A filmet múlt héten néztem meg moziban, aztán tegnap az eredeti 95-ös változatot is, nosztalgiából, meg azért bennem volt a kisördög, hogy összehasonlítsam a régivel. De véleményem szerint nem nagyon lehet.
Ugyan az eredeti képregényeket nem olvastam, a "háttéruniverzumról" csak a wikipedia alapján vannak információim, így azt nem tudom megítélni, hogy melyik verzió követi jobban a képregényt, ha követi egyáltalán. Az viszont nagyon tetszett, hogy nem a 95-ös verziót próbálták meg foltozni, vagy javítgatni, hanem egy teljesen más szögből közelítettek a filmhez. Szerintem a két filmben talán csak a karakterek neve egyezik meg, valamint Dredd jelleme közös valamennyire, de azon kívül olyan, mintha két különböző univerzumban, vagy alternatív valóságban játszódna az egész.
A 95-ös Dredd bíró sokkal inkább beleillik egy klasszikus science-fiction disztópiába. Habár a film felvezető szövegéből csak annyit tudunk meg, hogy a történet a 3. évezredben játszódik, a képregény cselekménye a 22. század első felében játszódik. Azonban én a környezet, a város és a technológiai fejletségi szint alapján – ha a mai szintből indulok ki – sokkal inkább a 3. évezred végére helyezném a történetet, vagy legalábbis a második felére.
A 95-ös filmben Dredd bíró egy genetikailag létrehozott klón, egyfajta „szuperrendőr”. A jogrend felépítése úgy néz ki Megacity-ben, hogy a bírók/bírák csoportját egy három főből álló tanács és egy főbíró irányítja. Dredd-et úgy hozták létre, hogy a film cselekménye előtt 40 évvel az akkori bírók közül kiválasztották a legjobbat – ő a film ideén éppen főbírói posztot betöltő Fargo főbíró volt, majd a genetikai adatot módosították, hogy csak a jó tulajdonságokat tartsák meg. A kísérlet azonban szokás szerint félresikerül, Dredd mellett egy másik egyed, Rico is létrejön, az összes genetikai rendellenesség pedig neki jut – ezt azonban akkor még nem tudják. Mindkettőjüknek kreálnak egy háttértörténetet, hogy a szüleik kis korukban bűnözők áldozatául estek, majd mindketten az akadémiára kerülnek, hogy bírává váljanak, aztán – anélkül, hogy tudnák, hogy genetikailag klónok és testvérek – a hasonló sors miatt jó barátok lesznek. Ricoban azonban egy idő után felülkerekedik a „selejtes” genetika és elborult agyal, civilek mészárlásába kezd, majd pedig Dredd szereli le és ítéli halálra, azonban Ricot nem végzik ki, hanem csak börtönbe zárják. Később egy korrupt (Griffin bíró) tanácstag és Rico szövetkeznek, hogy saját maguk vegyék át az irányítást Mega-city felett, Rico-t megszöktetik a börtönből és elkövet egy gyilkosságot – egy a rendszer korrupságát felderíteni kívánó újságírót öl meg - Dredd nevében. Mivel ugyanaz a genetikai kódjuk, Dredd-et bűnösnek nyilvánítják és halálra ítélik, azonban Fargo főbíró lemond a főbírói posztjáról, utolsó kívánsága pedig az, hogy kíméljék meg Dredd életét, így csak életfogytiglant kap. Ha egy főbíró lemond, akkor egy törvénykönyvvel és egy fegyverrel fölszerelkezve el kell hagynia Megacity-t, hogy az anarchikus viszonyok közötti nukleáris katasztrófák nyomát viselő metropoliszokon kívüli pusztaságban hirdesse a rendet és terjessze a törvényt. A pusztaság felett Dredd-et a börtönbe szállító gép lezuhan, Dredd és Fargo egymás mellé keverednek, Dredd megtudja az igazságot a múltjáról, majd visszamegy Megacitybe és megöli Ricot, aki közben újabb klónokat akar létrehozni a saját DNS-ét használva, hogy azokból állítsa össze az általa irányítani kívánt város bíróit.
A 95-ös filmben Dredd egy ikonikus szereplő, egy sablon, az érzelmek nélküli, kizárólag racionális, törvény által előírt szabályok alapján cselekvő egyén, akitől majdnem mindenki tisztel, egyaránt a bírák és a nép között is, azonban ez a tisztelet félelmen alapul. Később aztán bukott hős lesz, majd az elveire támaszkodva, szilárd hitének segítségével megingás nélkül, az összes hátráltató tényező ellenére egyfajta egyszemélyes hadseregként mossa tisztára magát és szolgáltat igazságot.
A 95-ös film sokkal patetikusabb történetű a mostaninál, Dredd bíró személye szép ívet jár be a hős-bukott hős- igazát bebizonyító majd ünnepelt hős vonalon. Dredd egyedi, bőven az átlag ember felett áll, ám érzelmi világának hiánya miatt sokkal inkább hasonlít egy robotra, mint egy emberre.
A mostani Dredd film világa sokkal inkább a közeljövő világát mutatja számomra, nincsenek benne repülő járművek, égig érő házak, sokkal inkább olyannak mutatja a világot, ami akár egy évszázadon belül is bekövetkezhet technológiailag.
Történet szempontjából, míg a 95-ös Dredd bíró film inkább egy „eposzt” jelenítene meg, a 2012-es Dredd inkább olyan, mint egy novella: simán eltudom képzelni, hogy a filmben bemutatott történet egy átlagos napi/délelőtti/hétvégi esemény, amivel ha talán nem is nap, mint nap, de elég gyakran találkozik a főszereplő.
Anderson személyétől féltem, hogy csak egy kolonc lesz Dredd nyakán, akire majd mindig vigyázni kell és folyton megmenteni. Az, hogy telepatikus képességeket adtak neki (és mivel ő az egyetlen ilyen képességekkel rendelkező bíró – a képregényben egyébként egy egész ilyen csoport van), szerintem nagyon jó ötlet volt, mert így egy felöl képes volt hasznos lenni Dredd mellett, önállóan cselekedni, valamint a gondolatolvasási képesség érzelmekre való hatása szerintem remekül ellensúlyozza Dredd racionális jellemét. Dredd itt is hős, azonban csak egy remek képességű rendőr, nem pedig emberfeletti ikon. Nem kapunk róla semmi háttér sztorit, szó sincs arról, hogy egy genetikailag módosított szuper-bíró, csak egy egyszerű jó képességű és talán túlságosan elhivatott felügyelő. Nem kapunk továbbá semmi információt a jogi rendszer kialakításáról, annyit tudunk meg, hogy Dreddnek van legalább egy felettese, valamint hogy az utcai bírók mellett vannak gyakorló bírók is (Anderson személyében). Az is tetszett, hogy Dredd igenis képes beismerni, hogy néha szorult helyzetbe kerül, míg a 95-ös Dredd annyira elvakult és ikonikus, hogy sose akar panaszkodni, inkább csak faarccal tűr minden „lehetelen” körülményt. A film végén, habár Anderson nem megy át a vizsgán a feltételek alapján (elveszti a fegyverét), Dredd mégis azt mondja a főnökének, hogy teljesítette azt – ezt a régi Dreddről pl nem tudnám elképzelni, annyira elvek alapján „működik”. Egy másik számomra nagyon tetsző dolog a négy korrupt utcai bíró szerepe volt, a 95-ös filmmel ellentétben itt nem csak a felső vezetés, hanem már az utcai rendfenntartók szintjén is megjelenik a korrupció. Aztán a civil szereplők jó-vagy rossz oldalra állítása is érdekes szempont a 95-ös filmben valaki vagy egyértelműen pozitív, vagy negatív szereplő volt, nem nagyon akadt átmenet közöttük (talán Fergee-re lehetne csak kivétel), míg itt a lakosok egyaránt félnek a Bírótól és a helyi kisfőnöktől is, és nem nagyon akarnak senkinek az oldalára állni, amíg nem biztosak abban, hogy valamelyik oldal teljes biztonságot szolgáltat nekik. Aaz először helyszínelés segítő orvos, majd később a hajtóvadászat során a segítséget megtagadó, aztán a korrupt bírák megjelenésekor ismét segíteni akaró orvos, akik a korrupt bírák megölnek szerintem remek húzás volt, nagyon jól érzékelteti a hatalmi viszonyok változását.
Az hogy a 2012-es filmben Bdredd nem veszi le a sisakját, sokkal inkább utal arra, hogy ő csak egy a rendfenntartók közül, nem pedig egy mások által vakon tisztelt bálvány. Másfelől, mivel úgymond nincs arca (és arról sem kapunk információt, hogy a Dredd az igazi neve lenne) sokkal jobban reprezentálja az arc nélküli törvényt. Szerintem a mostani filmben az ellenfelek sokkal inkább félnek azért tőle, mert bíró, míg a 95-ös filmben sokkal inkább azért, mert ő Dredd. Mivel nem tudják és mi nézők se tudjuk konkrétan személyhez kötni a karaktert, számomra a mostani filmben sokkal jobban érzékelhető a jogfenntartó rendszer által a társadalomra gyakorolt nyomás.
Szóval hiába akartam tudat alatt mindenáron versenyeztetni a két filmet, számomra annyira más világot mutatnak be, hogy nem tudom őket egymás ellen állítani. Filmes megvalósítási szempontból, ami nekem nagyon nem tetszett a mostani filmbe, az a rengeteg lassítást. Rendben, hogy a drog hatását próbálták bemutatni, de számomra ezek a jelenetek sokkal inkább tűntek olyannak, ami kizárólag azért kellett bele, hogy mutogathassák a 3D lehetőségeit. Történeti, dinamikai és cselekményvezetési szempontból egyáltalán nem éreztem indokoltnak, meg úgy lényegében az egész 3D-t sem (oké a film elei feliratok jók voltak, meg a légi felvételeknél elfogott a tériszony, de azon kívül szerintem indokolatlan és zavaró a 3D elöltetése). Nem egy világmegváltó film, az igaz, nekem viszont nagyon kellemes meglepetés volt. Tuti újra fogom nézni párszor.