Etinger#14
Alapvetően én is TPS-eken nőttem fel ('98 óta játszom, konzollal kezdtem). Croccal kezdtem, aztán jön a Prince (2003-as). Ott már van valami kezdeményezés arra, hogy a karaktereket megismerjük, Mechner zseniális párbeszédei tesznek róla. Ez 2003, de a TR fanok a játékuk virágzását 2003 elé teszi.
2 dolgot hagysz figyelmen kívül.
- Az, hogy idővel te egy erős nőt láttál a képernyőn, annak valahogy ki kellett alakulni. Olyan nincs, hogy valaki egyből mindent hang nélkül tűr, illetve ha van, akkor valószínűleg a dzsungelben nevelkedett és beszélni sem tud. Egy szocializálódott embernek igen is sok megpróbáltatáson kell keresztül mennie, hogy egy lelkileg edzett karaktere, jelleme legyen. Na most lehet ez 12-18 éves kora közt történt meg, de nyilván te sem egy 16 éves kiscsajjal akarnál játszani.
- A technika most érett meg erre. Régebben mi adtunk főleg életet a karaktereknek. A mi szemünkben Lara nem baltával faragott csaj volt, hanem egy élő, lélegzőteremtmény, ezért picit mindannyian máshogy képzelhettük el őt. Manapság már ott van az alkotó kezében ez a lehetőség, a legkisebb izommozgást is látod a szereplőn, teljesen más világ. Amúgy meg az Eidios miután szétcseszte a saját sorozatát, a CD elég szépen visszahozta az életbe a csajt, szóval ennyi bizalmat megérdemelnek.
Ja és lehet az Angel of Darkness jobb sztorival bírt mint utána a TR sztorik, de rohadtul nem érdekel a sztori, ha a karakteremmel 2 lépést sem tudok tenni anyázás nélkül, annyira fos az irányítás és a kamerakezelés.