#6
"A Magyarországon működő nemzetközi vállalatoknak be kellene tartaniuk a nemzetközi munkaügyi normákat, mert azok nagyobb biztonságot nyújtanak dolgozóiknak, és előírják a 40 órás munkahetet meghaladó munkaórák túlóra árban történő kifizetését."
Ja, csak amiről a cikk is szól, mi van, ha a nemzeti szabályozás meg nem írja elő?
Költői kérdés volt.
Hosszútávon mindenképpen a hozzáadott értéket adó gazdaságot kéne fejleszteni. Ez az import anyagból építenek a munkásaink exportcikket nem nemzeti munkáltatónak, ez tipikusan az, ami ázsiában is van.
Csak ott azért vannak hatalmas különbségek: pl, ha alapítanak egy üzemet, akor a kínai állam aránya a közözs vállalatban 51%. Na ez nem mindegy! Termeltető bejön kihasználja az adómentességet, majd amikor továbbállna mondjuk Romániába, akkor lehet mondani neki, hogy ácsi tessék mennni nyugodtan, ha teccik, de a gyár marad!
Na ez itt nincs.
Sőt az öszes megörökölt gyártókapacitást is sikerült külföldi kézbe passzolni, akik mivel nem akartak konkurenciát, be is zárták a cégeket. Régi sztori.
Mit lehet tenni?
Először is mi a cél?
Az EU-s átlag elérése? Höhöhö, mese habbal!
Az, hogy a 90-es évek elején meglevő relatív régiós előnyünket visszaszerezzük?
Nagyjából a csoda kategória!
Szal mit lehet csinálni? Mik egyáltalán a lehetőségek, hogy akkor hozzájuk alakítsuk a célokat.
Az adósságteher kezelését bemutatta a mostani kormányzat, sikerült bebizonyítania, hogy nagyjából kezelhetetlen. Ugyan megállította az adósság növekedését időlegesen, nagyon nem csökkent ugye. De az így is alulteljesítő gazdaságra sikerült az állam gondjait is rányomni, ami által szinte leállt a "vérkeringés", gyak kóma közeli állapotban van. Persze ebben is lehet létezni évtizedekig.
Azonban közeledik egy iszonyatos demográfiai probléma. A középosztály nem babázik, ja és a tehetséges fiatalok ráadásul spuriznak külföldre. Ami azt vetíti előre, hogy még annyi idő sincs pl a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságának megtalálására, mint a demográfiai alapadatokból következne. A nyugdíjrendszer csak egy gond. De nem lesz se munkaerő, se fogyasztó 10-20 éven belül, az elvándorlással ez egy önmagát gerjesztő folyamat, minél inkább balkánzálódik az ország, annál inkább nő az elvándorlás.
Nagyjából sakk-matt.
Két dolog kéne:
1. A költségvetés felszabadítása az adósságterhek alol. Az IMF-nek persze ez nem opció, meg gyakorlatilag a nemzetközi pénzügyi rendszer számára elfogadhatatlan. De ugye van ellenpélda, csak miért kell egy Görögországihoz hasonló mutatókat elérni, hogy erre jogosultakká váljunk? A görögök egy csomó szempontból jobb helyzetben vannak, pl magasabb az EU átlaghoz közelebb álló átlagbérek, ami azt jelenti, hogy a fogyasztóerő nominálisan kb 2X akkora, mint Magyarországé! Sarkítva 2X akkor aesélyük van, hogy a terhek elhagyása esetén beindul a gazdaság. Nekünk erre egyelőre zéró az esélyünk.
2. A politikai elit 20 éve mást sem csinál, csak mesterséges lövészárkokat ás a társadalomban. Ha valamit építenek, azt valaki más ellen teszik, pl polgári körök. Ha kimennek az utcára valami ellen tiltakoznak. A politikai elit már nem a társadalom integráló ereje. Na ezen változtatni kéne. Ez megint csak meseszerű, hiszen láthatólag a politikai elitet nem az vezérli, hogy az legyen, sokkal inkább az egyéni tőkekovácsolás valamilyen módja. Csak ugye zéró esély, hogy ez megváltozzon.
Ami várható: kormányok jönnek mennek és ez az ország lassan eléri a balkáni szintet, valójában csak egy kérdés marad, hogy mikor?
#6