#25
Kisország vagyunk. Több mint 500 éve nem osztott a magyarnak lapot a történelem. Ha jólemléxem a törököket sem egyedül zavartuk ki. Azonban abban hogy bejött elég rendesen ott volt a magyar széthúzás, Szapolyai kicsit elkésett a mítingről ugye. De érdekes módon Erdélyt utána a török nem nagyon zargatta. Hmmm.
Trianon óta az ország a nagyhatalmak által elismert (mert ez a fő szempont megint csak) területe még kisebb lett, és már valszeg nem is lesz nagyobb.
A XX. szd XXI. szd eleje az a kísérlet, ahogy az újra önállóvá vált Magyarország megpróbál bel és külpolitikailag valami rendszert kitalálni.
Nincsenek demokratikus hagyományaink, sokáig csatlósok voltunk, csak a gazdi változott. Ha jött egy politikus és ezeket a tényeket belátva próbált és sikerült valamit tenni, annak lehet kötelet ajánlani, vagy lehet reálpolitikusnak tartani vérmérséklet szerint.
Azt hogy meddig lehet ebben a helyzetben elmenni 2 politikus mutatta meg, akiket érdekes módon nem zavart el a nép és ezexerint valamit jól csináltak: Horthy és Kádár. Bár ugye egyik alatt sem voltunk a demokrácia mintaországa, de mint mondtam ennek nálunk kevés a piaca úgy tűnik. Ennyit a szabadságról. Horthy alatt időlegesen visszacsatolásra kerültek a régi Magyarország egyes területei, Kádár pedig olyan rendszert épített, ami lehetővé tette, hogy az un rendszerváltás után a szoc táborból a legjobb pozícióból induljunk. Nem sok, de ha azt nézzük milyen alternatívák voltak: Honecker, Ceaușescu stb, akkor mi mégis csak jól jártunk.
Szal ha valaki azt mondta letett valamit a magyarokért ahhoz mérje magát, amit Horthy és Kádár letett az asztalra a XX. szd-ban. Abban ugyan is igazad van, hogy ez édeskevés, de sajna ezt a lécet sem fogja sok politikusunk átugorni az un rendszerváltás utánról.
#25