halgatyó#40
A társadalomkritikátokkal maximálisan egyetértek (ez a korábbi hozzászólásaimból talán látszik is) de azzal, hogy a munka robotizálása miatt fog éhenhalni sok millió ember, nos ez egy jól szervezett társadalomban nem történik így. Valójában pont az ellenkezője következne be, ha nem azok uralnák a világot, akik.
Az ember valós szükségleteiből kell kiindulni, nem az elavult közgazdasági elméletekből. Az embernek nem monoton munkára van szüksége! Hanem elsősorban cipőre, kenyérre, villanyra, ruhára, fűtésre, lakásra, bútorra, autóra, benzinre (vagy ami majd helyette jön), és még felsorolhatnék néhány millió tételt.
Igen, ezekre van szükségünk.
Egy olyan társadalom-gazdaság, amely mindezt -- egy alap szükségleti mennyiséget -- munka nélkül is biztosít mindenkinek, ott a munkanélküliség nem jelenti az éhenhalást! Ez a lényeg.
Ha mindez az alap szükséglet biztosítva van, akkor jön az, hogy az unalomba ne haljanak bele az emberek munka híján. Vagyis azok, akiknek létszükséglet az értelmes, jó kedvvel végzett munka, megtalálják azt. Ezért természetesen az alap juttatásokat meghaladó juttatást kell kapniuk, ami ösztönözné a nem túlságosan lustákat is értelmes munkára (pl. robotok tervezése, karbantartása, tudományos részfeladatok megoldása, stb...)
Ne feledjük, hogy a lakosság öregszik, és fizikailag gyengül. A robotok alkalmazása emiatt is mindeképpen terjedni fog.
Azonkívül a robotot nem kell naponta sok kilométerről munkába szállítani és haza, amivel jelentős közlekedési energiamennyiség takarítható meg (nagyságrendekkel több mint az idióta eu-rendelettel betiltott izzólámpákkal!), nem is beszélve a közlekedés rendkívül magas idegi rongáló hatásáról!
Tudom, hogy az itt leírtak -- a jelenlegi pénzügyi-ga(rá)zdasági rendszerben -- utópiának hangzanak. Reménykedjünk, hogy ez a rendszer nem (sem) tart örökké.