caius marius#121
De, ezek az emberek, emberek. Az emberek alapvetően ösztönszerű lények.
Na, de sok lett az "ember". :) Az, hogy mi teszi az embert emberré(?) az megint egy nagyon jó kérdés. Azt hiszem az elnevezés illetve az "ember" a piedesztálra való emelése, inkább csak sovinizmusunkból fakad. Valódi jelentése, persze azon kívül, hogy mint fajt elhatároljuk magunkat az állatvilágtól, nincs.
Mi emberek is itt nőttünk fel, lettünk azok akik vagyunk. Itt az állatok mellett, velük együtt, sőt egy tőről fakadunk.
Ha ezt a gondolatmenetet egyszer sikerülne magunkévá tennünk, nem pedig úgy tekintenénk magunkra mint egy egyszeri megismételhetetlen mind felett álló lehetőséget, akkor nagyon sok rossz dolog megszűnne a világban.
Nem konkrétan "csak" rád céloztam érvényes ez mindenkire. Amit írtam azért írtam mert meggyőződésem, hogy az életveszély bárkiből kihozza az állatot. Itt most nem kell egyből az "állat" pejoratív jelentésén fennakadni! Az életveszélyt sem csak egy hirtelen bekövetkező eseményre kell érteni, lehet az nagyon lassan végbemenő is.
"Miert ne lenne lehetosegem gondolkodni a legnagyobb nyomorusagban is, ha mar valaha azt tettem?"
Tudod, a lét határozza meg a tudatot. :)
"Azt akarod sugallni, hogy bar most ugy gondolom es teszem, hogy nem vallalok gyereket, mert nem tudok peldasan gondoskodni a jovojerol, kesobb ha esetleg nyomorba csoppenek (pl. hosszu munkanelkuliseg miatt), akkor felulkerekednek rajtam az osztonok es mindenkit megd*gok, csakhogy reprodukaljam a genomom?"
Ez így eléggé kisarkított, de nagyjából igen.
Ha megváltozik az ember életkörülménye változik a gondolkodásmódja is.
Ez elkerülhetetlen. Illetve akinek nem annak borítékolható a bukás.