end3#39
Okoz is álmatlan éjszakákat a kiadóknak a rengeteg "kintlévőség" ami a szobád polcain, gépeiden évek óta hever. Kölcsön adod "ajánlásoddal" a haveroknak, azok hallgatják naphosszat, magukkal viszik a független mobil eszközökön és még jövet-menet is az szól a zene, a villamoson megy a film. És még egy centet sem láttak ezek után!
Szerintem könyvelőirodák dolgoznak azon, hogy pontosan mennyi "veszteség" éri őket emiatt. A mobiltelefonokra, számítógépekre másolt-hallgatott "mp3"-ok, stb., már pontosabb "számokat" is jelenthetnek a "könyvelőknek". - Csak szorozniuk kell. Amig az analóg világban a magnó vagy a bakelit nem jelentette le, hányszor hallgatták meg, addig nem számoltak ilyen "idegesen".
Leginkább az tetszik, amikor "veszteség"-ről számolnak be emiatt. Veszteségről! - Talán inkább "elmaradt haszon"-ról kéne beszélniük. - Beleszámolva azt is, ha a tartalom minden parányi mértéke csak fizetés ellenében lenne hallgatható, akkor mennyivel kevesebbet és kevesebben "hallgatnának"!) Meg el kellene gondolkodni a "torrent" filmek legfőbb előnyéről, hogy nincsennek elrettentést célzó negyedórás licenc-olvasások.
Egy nagy páncélba zárnák a világon létező összes "tartalmat" és abból csak "dollárcsengésre" adagolnának mindenkinek. (Aki meg, a statisztikák alapján nem "hallgat", annak becsléssel megállapítják, mennyit kellet volna hallgatnia. Tőlük ezen az alapon vonnának le pénzt.) A baj csak az, hogy az eredeti tartalom szerzői is zömükben ezen a "képzeletbeli páncélon" kívül lennének!
Mondom mindezt úgy, hogy azt azért mindenkinek világosan látnia kell, az újabb zenei és filmes produkciók csak azokból a pénzekből jöhetnek létre, amelyeket kifizetünk. De a mai terjesztési modell egyrészt elbírja a reklámot, sokszor dollárban 100 milliós összegeket jelentve. Másrészt nem bírja el azt, hogy egyes tartalmakhoz az emberiség jelentős részének, ma nincs legális hozzáférése más, csak a torrent. A válság ezt a hatást még csak erősíti. Tessék jó sok, pénztárcához szabott (!), alternatív terjesztési megoldást kitalálni. A kiadóknak van pénzük hozzá elsősorban.
Azt hiszem leszögezhetjük, a személyes (home) szférában történő megosztást, csereberét, esetleg átörökösítést, (még akkor is ha iTunes-on érkezett a tárgya) nem kéne "kriminalizálni". - A magyar jog ilyen szempontból példaértékű lehetne a nemzetközi "vizeken" is. - Hosszabb távon mindig a tolerancia a "rentábilisabb" megoldás. Majd az Apple is rájön erre. Csak nehogy túl késő legyen. Ti. nem fog megélni csak a "felső tízezer" által vásárolt kütyükből és zene-eladásokból. A túléléshez sokkal több pénzre lesz szüksége. Azt pedig csak reálisabb árpolitikával tudja megszerezni, nem szígorító korlátozásokkal. Változik a terjesztés világa, egyszer csak eltűnt a monopólium és sokan lesznek eladó pozícióban. (A Google pl. reálisabb viselkedéssel bír a "tartalom-fogyasztó jövőt" tekintve, lehet neki a fogyaszhatóbb tartalom áll még kevésbé rendelkezésre.)
Gondoljatok bele, ha a Willis marketingeseinek is szemet szúr egy "korlátozó anomália" amelyet mindjárt ki is használnak a "címlapra" kerüléshez, akkor ez már más "nagypénzű" Apple vásárlóknak is "gondot" okozhatott. Ha valaki egyszer fizetett valamiért, azt használni akarja, legtöbbször licenc olvasások nélkül, a saját belátása szerint. Mindezt egy erősödő, konkurenciával terhes világban. A zenét máshonnan is megveheti és nem drágábban és szabadabban másolhatja más eszközeire is. (Legföljebb "Nexus" vagy S3 kell hozzá, nem "szifon".) A maga nemében már elég jó lehet bármelyik. A "korlát" bevételcsökkentő tényező lesz. Azt meg a részvényesek sem nagyon szívlelhetik.
(Ha nem kamu a perindítás és talán nem is érne célt, akkor is jót tenne ez a per a viszonyok tisztázásához.)