Fbn Lx#103
Amikor az esélyeid latolgatása után úgy döntesz, hogy mégis a 0.01%-ot vállalod, ez a döntésed alapvetően ugyanúgy nem lehet független az agyad determinisztikus fizikai-kémiai folyamataitól. Mindenféle döntésed, bármennyire is tűnjön az bárki számára ésszerűnek vagy ésszerűtlennek, agyi folyamatokként, ingerület-átvitelek sokaságaként realizálódik, amelyek az agyad szerkezete, a raktározott információ és a külvilágból beérkező ingerek együttesen, mintegy megszámlálhatatlanul sok okként eredményezik végül a döntésed. És mivel, ez a megszámlálhatatlanul sok ok lineáris, ok-okozati folyamatok, sorozatos reakciók eredményeképp egy döntést eredményez, azt, amit végül meghozol, a fizikában a determinizmus létezik. Azt mondani, hogy ennek ellenére létezik a szabad akarat, tehát, hogy a kiindulási feltételek halmazának legalább kettő eredménye lehet, ellentmond a tapasztalatnak. Összehasonlításképp ez olyan lenne, mintha kétféleképpen is elmozdulhatna egy test ugyanabban a közegben, ugyanazon erőhatások következtében. Ez azt jelentené, hogy egy golyó, amit elgurítasz a járdán, gurulhat is, de mást is csinálhat, például madárrá változhat.
A Heisenberg-féle reláció önmagában nem dönti meg a determinimzmust, mivel az a részecskefizikára vonatkozik. A klasszikus fizikában a makroméretű testek esetében a határozatlansági reláció nem igaz, elég, ha az elgurított labdára gondolsz. Tehát azt kell mondani, hogy az alapvetően "véletlenszerű" részecskék együttesen végül determinisztikus rendszereket alkotnak. Egyelőre még nincs meg a kapocs, hogy mi az, ami miatt ez megtörténik.