#89
No, akkor ebbe már én is beleszólnék. Előre jelzem, hogy a II. világháború mind technológiailag, mind pedig történelmileg a hobbim, szóval elég sokat tudok róla
Jól lehülyéztétek vjanika-t, pedig igaza van. Valóban, nem teljes tűzvezetés történt rádión keresztül, viszont támogatást azon át kértek, majd a találatok alapján azon keresztül kértek pontosítást. Ez ugyan nem tűzvezérlés volt, hanem tűzvezetés (nem összekeverendő a két dolog!), de valóban, rádión keresztül történt és irányította bizonyos szinten a tüzérséget. Megjegyezném, ez a mai napig müködhet így is, ha valamilyen oknál fogva az elektronikus rendszer nem tud kommunikálni.
Ez a rendszer egyébként még a vietnami háború alatt is ugyanígy működött, előre megadott koordinátákra kértek tűztámogatást, jött egy sorozat, pontosítást kértek, majd jött a pergő tűz. A koordináták pedig táblázatba voltak foglalva a tüzérségnél, mindegyikhez megvoltak a pontos, előre kikalkulált beállítások, melyekre az ágyúkat beállítva igen komoly pontossággal lőhették az ellenséget.
A Papichulo által a #75-ben linkelt rendszer a 2. világháború alatt még nem volt rendszeresítve CSATAHAJÓKON! Már csak azért sem, mert az USA csatahajóinak a legtöbbje ekkor neméppen a legjobb formájában volt, hála Pearl Harbornak, így inkább a gyors javításuk volt a cél, nem pedig a modernizációjuk. Ha jól tudom, egyetlen csatahajó kapta meg a háború végéig az Mk-37-es tűzvezető és a Mark 1-es tűzvezérlő rendszert, az pedig a USS_Tennessee_(BB-43) volt. A többi csatahajón a háború alatt csak a fegyverzetben és a radarrendszerben végeztek modernizációkat még a kármentesítés idején. A többi csatahajórahajóra csak később került fel az akkor már Mark-1A néven szereplő, modernizált rendszer.
Valóban, az akkor újnak számító csatacirkáló osztály több tagján is volt Mark 1 rendszer, illetve az újabb építésű csatahajókon (lsd. az IOWA osztály) is, de ezek a hajók ugyebár már újabb építésűek voltak, így eleve modernebb berendezéseket kaptak már beüzemelésükkor.
Itt jegyezném meg, hogy az első, még mechanikus tűzvezérlő rendszerek (lásd ilyen volt a Mark 1 is!) valóban, előre kiszámított adatok alapján dolgoztak! Ez egézen addig így volt, míg fel nem került a hajókra az első, teljesen elektromos vezérlésű tűzvezérlő rendszer, Továbbá a szárazföldi tüzérség igen sokáig tűzvezető táblázatok alapján dolgozott. Tehát lehet lehülyézni a másikat, de tetszik vagy sem, részben igaza volt!
Szintén a #75-ben feltüntetett AEGIS valóban az első, direkt távoli tűzvezetéssel is működő tűzvezérlő rendszer volt, de mint már írtam, indirekt módon korábban is működött a dolog.
"Morse? Komolyan? Es szerinted ennek lett volna olyan savszelessege ami eleg lett volna a tuzvezetesi adatok duplex atvitelere tobb ezer kilometeres tavolsagban? Jezusom... gondolkozz!!!"
No, ez az a rész, ami baromi zavaros... Sávszélességnek mi a fene köze van a MORSE kódhoz? A MORSE egy szimpla kódolási forma, ahol ugyebár a betűk elektronikus jelekként lesznek leadva. Valóban, mivel a szöveget át kell fordítani MORSE-ba, ráadásul jóval lassabban lehet vele kommunikálni, mint realtime beszédben, nem alkalmas tűzvezetésre semmiféle módon. De a sávszélesség ekkor még ismeretlen fogalom volt, hiszen az nem a kommunikáció sebességére, hanem az átviteli közeg teljesítményére vonatkozik!
Javasolnám, nézd meg a következő oldalakat:
http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1vsz%C3%A9less%C3%A9g
http://hu.wikipedia.org/wiki/Csatornakapacit%C3%A1s
http://hu.wikipedia.org/wiki/Baud
#89
