#105
Nem, nem szőnyeg alá söpörtem az észrevételeidet. De láthatóan nem olvasod el a hozzászólásokat, úgy reagálsz. Pontosan az általad említett #100 bejegyzésben írtam le, hogy a témához már nem érdemes hozzászólnom, mert úgyis jössz a szép angol kifejezésekkel. Ergo ezt teljesen felesleges felhányni, a válasz arra, hogy miért nem vagyok hajlandó a felvetéseidre reagálni, benne van a hozzászólásban. Olvasd el, akkor megérted.
Magához a hozzászólásodhoz: az ilyen emberekre van egy nagyon szép magyar kifejezés: okostojás!
Az ugyanis csak egy dolog, hogy nem tudsz rendesen magyarul (megjegyzem, akkor nem is érdemes magyar fórumon vitatkoznod), az viszont már egy egészen más jelenség, hogy már nem csak angol, hanem hangzatos latin kifejezésekkel élsz. Még mielőtt kifejtenéd, hogy de te tudsz magyarul, ha egyszer arra nem vagy képes, hogy egy szöveget lefordíts magyarra, akkor mégse ismered megfelelően a nyelvet. Ezzel persze feltételezem, hogy az angolt ismered, hiszen angol kifejezéseket dobálsz be rendszeresen, amiket saját bevallásod szerint nem tudsz lefordítani. Megjegyzem, ezek nem szakkifejezések, tehát létezik magyar megfelelőjük, legfeljebb nem olyan hangzatos vagy nem 100%-osan azt adja vissza, mint az angol megfelelője.
Kevered a szezont a fazonnal! Az, hogy angol forrást jelölnek meg egy témához, bármely fórumon elfogadott! Ha viszont már idézetet tesznek be egy idegen nyelvű fórumra, akkor azt már illik lefordítani és utána a forrást megjelölni!
Valóban, más a kultúrkörünk, Én egy hétköznapi ember vagyok, aki igyekszik közérthetően megfogalmazni a különböző dolgokat. Lehet, hogy emiatt néha félre is fordítok vagy elvész 1-1 gondolat értéke, de általában ha erre figyelmeztetnek, akkor utánanézek és vagy javítom magamat és elismerem a hibámat, vagy megindoklom, miért van igazam. Egy vita nem a bizonyítékokról, hanem az állásfoglalások ütköztetéséről szól, ezt értsd már meg! Az, ha valaki leír egy állásfoglalást, te meg bedobod, hogy link, meg meg se próbálsz utánanézni a dolognak, mondván, hogy a bizonyítás az állító dolga, az nem vita! Az tudálékosság!
ÉS akkor minden személyeskedés nélkül: te bizony egy igen tudálékos ember vagy. Van, amihez értesz, ezt elfogadom, ugyanakkor ha valamiben nem hiszel, akkor azt nem fogadod el, hanem közlöd, hogy az állító szolgáltasson bizonyítékot. Ez még csak nem is az egy állítás egy állítás ellen esete (ami a klasszikus vitahelyzet), hiszen te nem állítasz, hanem bizonyítékot követelsz.
Szóval elég érdekes dolog esetedben vitakultúráról beszélni. Veled "vitázni" olyan, mint Galilei helyzete lehetett, mikor azt mondta, hogy a Föld gömbölyű és nem lapos, ráadásul a Nap körül kering... Az ó állítását sem fogadták el, eretneknek kiáltották ki, mégis végül neki lett igaza.
A vitaluktúra része, hogy ha valaki valamit nem tud bizonyítani, akkor sem azt mondod, hogy az illető csak nagyot mond, hanem megindoklod, miért is nem lehet az lehetséges, amit mond. Ezt te nem teszed meg. hanem jössz a "Burder of Proof" kifejezéseddel. Ez, mint már mondtam, nem vita!
ÉS az már csak a ráadás, hogy pont te hivatkozol vitakultúrára, mikor a lehető legsúlyosabb vitahibát kö9vetted el: személyeskedni kezdtél. Ezzel megmutattad, hogy valóban, a vitakultúránk erősen eltérő: én legfeljebb ráhagyom az illetőre a dolgot, de nem kezdek neki személyeskedni! Ha beszól valaki, az más tészta, akkor leírom az illetőről a véleményemet, de vissza lehet olvasni, még egyszer sem hülyéztem le senkit (nem úgy ugyebár, mint te szép hangzatos latin nyelven tetted velem).
És most esetedben pontosan ez fog bekövetkezni: innentől nem érdekel, hogy mit írsz, hiszen csak ismételgeted magadat, használod az angol meg a latin kifejezéseidet, hogy már szótár kell a szöveg megfejtéséhez, személyeskedsz, ráadásul eljutottunk egy olyan pontra, ahol már értelme nincs semmiféle érvelésnek, mivel láthatóan el se olvasod (vagy ha el is olvasod, nem értelmezed a szöveget), szóval én ehhez cikkhez a többet ne írok, hiszen értelme nincs. Lénytelen vagyok megállapítani, hogy nem vagyunk egy szinten, én az életben nem fogok tudni ennyire okostóni lenni, mint te!