SzikraHuszár#23
A postagalambot nem nagyon tanítják, az ösztönét használják ki, ugyanis a párjához/fészkéhez száll vissza. A trükk abban van, hogy elviszik onnan, majd ha szükséges, a csomaggal együtt elengedik és hazarepül. Nem mondanak neki címet, házszámot...
Viszont ez a fejlesztést valószínűleg csak a katonaság/hírszerzés tud kihasználni. Azt hiszem, feltűnő lenne a "Terror Pistáknak", ha ott szoktatnák a galambokat a házukban... A másik, hogy humánusság... Így csak a célhoz tudnánk eljuttatni a csomagot, vissza nem. Így mi lehet az?...
Mondjuk szárazföldön meg volt/van erre a módszer. Az oroszok éheztették a kutyáikat és tankok alá rejtették a kaját. A kutyák meg tudták találni és megtanulták, hogy a két lánctalp között ott a húsi. Majd tél volt, hó esett, jöttek a németek... és engedték a időzített bombával felszerelt Blökiket a tankokra, és bumm, így lett a Chocapic.
Amúgy kövezettek meg, de úgy hiszem, hogy a természet eléggé kompromisszumos döntésekre kell hogy hagyatkozzon. A szárny nagyobb tömeg, fel-le kell mozgatni, pedig a cél az előre haladás. Nem hiszem, hogy annyira lehetetlen lenne mondjuk egy speciális rotorú gép előállítása, melynek lapátjai kioltanák a maguk keltette zajokat. Szárnnyal felszerelve gazdaságosan tudna előre haladni, ha dönthető a motor, helyben is lebeghetne. (Bár igaz, nappal nem olyan hatékony az álcázása, mint egy mű galambé.)