#17
Rádiós forgalmazás lehallgatható, mivel gyakorlatilag mindenfelé szór, nem irányított a rendszer. A lehallgatásához nem kell semmi extra mutatvány, pusztán megfelelő dekódoló program és számítógép teljesítmény. Márpedig a különböző hírszerző ügynökségek már a 2. világháború óta folyamatosan fejlesztik a dekódoláshoz használt rendszereiket. Itt jegyezném meg, hogy egy rádiós rendszer csak addig védett, míg az ellenség nem szerez egyet a másik fél által használt rádiós eszközökből.
A amerikaiak valóban kidolgoztak anno egy megfelelő titkosítást, a STU elnevezésű kommunikációs rendszerben alkalmazták is. A rendszer alapvetően úgy épül fel, hogy statikus zajjal kódolják a valós kommunikációt. Maga a rendszer valóban feltörhetetlen, vagy csak igen nagy időráfordítással törhető. Szépséghibája is van azonban: a titkosításhoz szükséges adathordozók csak 1x használatosak, használat után megsemmisítik őket. Ergo a rendszer használatához állandó utánpótlás szükséges a rejtjelkulcsokból, aminek biztosítása azonban egy háborús helyzetben problémákba ütközhet. Ez pedig akadályozhatja a rendszer használatát.
Egyébként valamennyi titkosítási rendszerre igaz 1 szabály: szükséges hozzá egy kódkulcs. Ezt általában külön útvonalon továbbítják a szükséges helyekre, de pontosan emiatt sérülékeny is lehet a dolog, lévén elég, ha az ellenfél megszerzi a kódot a használók tudta nélkül és máris a kódolás semmit sem ér.
Ezt az ad-hoc dolgot nem egészen értem, hogy hogyan gondolod, de feltételezem, hogy ideiglenes kommunikációs vonalakra (pl. tábori telefon vagy ideiglenes hálózat) gondolsz. Ezeknek a megoldásoknak van egy hatalmas hátulütőjük: bár viszonylag gyorsan kiépíthetőek, de pontosan emiatt igen sérülékenyek is.
#17