sanyicks#16
windows bajai:
-katasztrofális cpu kezelés. Ha egy normál prioritású program leterheli a 4 magot akkor más normál prioritású programok másodpercekre beállnak néha, szaggat az egész, akár az egész gui is befagy másodpercekre. Pedig egyenlő prioritásról lenne szó, tehát egyenlően kéne megosztani az erőforrásokat. Ilyennek akkor kéne előfordulnia, ha a terhelő program high prioritáson van a többi meg nem...
-katasztrofális memóriakezelés, ugye az ok nélküli swappolás (már akkor tölti a virtuális memóriát ha a RAM még félig sincs tele sőt akár 30%-os ram telítettségen.
-zabálja a memóriát (nem nem a superfetch) hanem egyszerűen pazarlóak a rendszerösszetevők, és a microsoft alkalmazások.
-gui nélkül reset vagy kikapcs az egyetlen megoldás, mivel ha beáll a gui, nincs tisztán szöveges üzemmód, így látni sem látod mit csinálsz, nem tudod rendesen leállítani a gépet, esetleg helyrehozni a guit.
-lemezhozzáférés kezelés is katasztrófa. Egy olvashatatlan lemez, megakasztja simán az egész rendszert. Egy sok lemezhozzáférést kérő program teljesen ki tudja sajátítani a lemezeket, ami pl ha a rendszerlemezt használja, akkor megint csak másodpercekre be tud akasztani minden mást.
Szóval gyakorlatilag minden alapszintű erőforráskezelése katasztrófa. Egyetlen előnye a szoftverellátottság, ami az elterjedtségének köszönhető csak, az elterjedtsége pedig kezdetben az ibm-nek és a tiszta monopóliumnak, azután pedig az elterjedtség, és a szoftverellátottság öngerjesztő folyamatának köszönhető.
Az egyik legszebb példa, hogy hogy lehet egy gyenge/középszerű termékből óriási bizinszt csinálni a jobbak mellett.