#86
A káoszelmélet nem valami hókuszpókusz. A becsületes neve is olyasmi, hogy komplex dinamikus rendszerek elmélete, csak az előző izgalmasabb, ezért inkább azt használják.
Kicsit utánaolvasgatva nekem nem tűnik úgy, hogy a dinamikus egyensúly hívei abszolút uralnák a populáció dinamikával foglalkozó írásokat, ez valami olyan abszolút elfogadott paradigma lenne, mint pl a részecskék standard modellje. Én egyfajta polémiát látok az egyensúlyhívők és a mondjuk úgy komplexebb modellek hívei között.
Érdemes pl erre a linkre egy pillantást vetni
Szinte klasszikus káoszrendszert kapunk egy egyszerű populáció növekedési modellből, aminek kb a következő jellemző képeit látjuk:
- Klasszikus egyensúlyi, dinamikai kép, hirtelen növekedés, majd maximális érték körüli enyhe fluktuáció.
- Maximális érték után, gyors monoton csökkenés, kihalás.
- Adott frekvenciával, és akár jelentős amplitúdóval periodikusan oszcilláló populáció.
- Klasszikus kaotikus, kiszámíthatatlan populáció változás.
A dinamikus egyensúly hívei valószínűleg ezek közül csak az első képet fogadják el reálisnak.
Ha azonban a populációk valós növekedése valóban lefedi mindazt, amit pl ez az egyszerű modell sugall, akkor igaz amit írtam: nincs olyan erő ami visszatérítené az esetleg csökkenő populációt, vagy fékezné a határértéket megközelítőt. A rendszerek teljes gázzal nyomulhatnak a maximális lehetőségeik felé és hogy a túllövés után mi lesz a rendszer sorsa, az csak az esetek kis százalékában a "dinamikus-egyensúly" képe szerit alakul.
További következmény, hogy a fajok jelentős része vegetál viszonylag alacsony számban. Látszólag nem birtokolva annyi egyedszámot, ami a túlélést biztosítaná. A klasszikus ökológiai szemlélet szerint erről mind mi, a gonosz emberek tehetünk, akik kipusztítják az aranyos kis pandamacikat, mert pusztítjuk az élőhelyüket, vagy akármi. Ezek a fajok, azonban bizonyos esetben hirtelen feltámadhatnak, persze majd vissza is eshetnek. Az alacsony egyedszám persze mindig a kihalás veszélyével fenyeget.
Szal megkérdőjelezhető az közkedvelt átlagemberben lelkiismeret furdalást keltő kijelentés is, hogy az ember fajok ezreit sodorja a kihalás szélére. Ugyan úgy mint az, hogy a normális az ha egy maximális érték körül ingadozik az adott faj egyedszáma és nekünk azon kell munkálkodni, hogy az utolsó csíkos szökkenőcsiga is ide jusson, mert akkor mindenki hepi lesz és egyensúly lesz a földön és a mennyben, meg öröm és bodottá.
#86