#81
Gondolom a dinamikus egyensúly alatt azt érted, hogy van egy librációs pont, ami körül ingadozik a környezet egy adott paramétere, ide akár nagy kilengés után is visszatér, mert van egy visszacsatolás. Amit pl az biztosít, hogy a nagy biodiverzitás miatt mindig van olyan faj, ami a kilengés ellen hat, megfelelően befolyásolja a környezetét.
Valami ilyesmi a "klasszikus" ökoszisztéma modell. De javíts ki, ha másképp gondolod.
Szerintem, meg a dolog úgy néz ki, hogy egy katasztrófa/fajkihalás után a túlélők szaporodnak mint a nyulak, mert üres nichek vannak, amelyeket versenytársak nélkül könnyen betölthetnek. A szelekció is alacsonyabb szintű, ezért a mutációk gyorsan új változatokat, alfajokat, végül fajokat hoznak létre. Ahogy csökken a szabad erőforrás újra indul a szelekció és a mind tökéletesebb lesz a specializálódás. Azonban nincs itt semmi egyensúly. A sok faj azon kívül, hogy közös erőforrást használ, nem alkot közös rendszert. Ugyan is a fajok között csak verseny van, nincs a genetikai állományukban rendszerszerű, kommunikáció jellegű kicserélődés, főleg mert a szelekció úgy működik, hogy aki valamit "elbax" az hosszútávon kihal. Ehhez a folyamathoz, valamit rosszabbul kell csinálnia, mint a versenytársak, a "hibát" előbb el kell követni, ez akár lehetne egy tanulási folyamat egyik lépcsője. Azonban az, hogy egy faj valami miatt kihal az nem jelenti, hogy a másik fajnál hasonló genetikai jelenség ne üthetné fel a fejét, ami szintén esetleg kihaláshoz vezethet. A genetikai rendszer habár bizonyos tulajdonságokat akkumulálhat, de a kihalásokból nem képes tanulni, mert azzal elveszik minden a faj génállományába kódolt info. Ez az egyik oka, hogy most is ugyan olyan instabilak az ökoszisztémák, mint évmilliárdokkal ezelőtt. De van még alapvetőbb ok is.
Szal folytatva a Föld X-edszer történő újra benépesülésének történetét, valszeg azt látjuk, hogy bizonyos életterek benépesülnek, majd megint elnéptelenednek, de a növekvő biodiverzitás miatt ez egyre gyorsabban, szinte átmenet nélkül zajlik, esetenként újra jön valami nagyobb fajkihalás, de pár 10 millió év alatt a fajgazdagság végül egy viszonylagos magas szintet elér. A fosszíliákat visszanézve azt látjuk, hogy ez után akár 100 millió éves "egyensúlyi" állapotok is vannak, azonban ez totálisan félrevezető. Ez nem egyensúlyi állapot, hanem a káoszrendszerekre jellemző attraktorok körüli mozgás!
Bizonyos szempontból persze mondhatjuk egyensúlynak, ha ez alatt a hosszú időn keresztül egymást követő hasonló állapotok sorozatát értjük. Ez azért következhet be, mert viszonylag kevés a zavaró tényező.
Azonban a bioszféra nincs dinamikus egyensúlyban, ha kilendül egy más állapotba, akár egy viszonylag kis behatásra, akkor már nem tér vissza az attraktorhoz soha többé. Szerencsés esetben ez csak a fajok kicserélődését jelenti, szerencsétlenben akár tömeges fajkihalás is bekövetkezhet. A káosz rendszerek már csak így működnek, lásd pillangó-hatás.
#81