Bannedusermail#56
"Az eddigi tapasztalataim szerint leginkább az emberre jellemző, hogy kihasználja a környezetét.
Úgy használjuk fel az erőforrásokat – szándékosan nem erőforrásainkat írtam – hogy nem gondoskodunk ezen források utánpótlásáról, helyesebben visszaforgatásáról."
Tévedsz.
A nyuszi meg a rókakoma sem tart ökokonferenciát, hogy hány nyuszit tud optimálisan eltartani a kerekerdő meg a rét, és hány rókakomára van szükség a nyúlpopuláció megfelelő szintentartására, hanem a nyulak basznak, és sokasodnak, a rókák meg zabálják őket, és az esetlegesen elszaporodó rókák kölykei elpusztulnak, mert már alig van nyuszi, mert szinte mind felfalták, azt megint több nyuszi lesz, és valahol beáll az egyensúly, és annál jobban, minnél nagyobb a terület, mert van hova jönni-menni, meg elbújni. Lehet, hogy tíz év mulva eter kilométerre is lesz a nyuszikból, ahol előtte nem voltak.
AMikor pedig az élettér csökken, akkor könnyen borul a rendszer, mert az utolsó nyuszit is megeszik, a rókakomák meg éhendöglenek. Mert nem lesz az, hogy ezek a jelenségek helyi kis közegben lokálisan történnek meg, és ahol mindegyik eltűnik, oda 50 kilométerről, ahol ez nem következett be, onnan visszatelepülnek a nyuszik meg a rókakomák.
Tehát egy kontinensen működik, de egy városligetnyi térben mind a nyuszik, mind a rókakomák kihalnak.
Minden élőlény a maximális kizsigerelésre törekstik. Az ember csak annyiban más, hogy önként felcsaphat bármelyik egyed hippinek, remetének, kommunapunknak, mert van tudata, illetve az embernek nincs evolúciós versenytársa. Mondjuk jöhet egy szuperjárvány, vagy egy-egy egyedet felfalhat egy bősz mackó az erdőben, egy éhes cápali a strandon, de ezek szélsőséges lehetőségek. Az ember csak az értelmével és technológiájával, evolúciós versenytársnélküliségével tér el a többi élőlénytől.