• wraithLord
    #897
    Sok faj esetén a nőstény dönti el melyik hímmel hajlandó párosodni. A hím csak tetszeleg legjobb tudása szerint. A nőstény DNS-ébe van írva az a kép, amivel egyeznie kell a látottaknak. A legjobb egyezés a nyertes hím.

    Ebben a témában rengeteg változó van, már csak azért is, mert rengeteg állatcsoport van... és ráadásul az élővilág nem csak állatokból áll...
    Te csak kiragadtál egyetlen konkrét esetet az állatvilágból, ami annyit bizonyít, hogy a nőstény az adott környezetben legmegfelelőbb genommal rendelkező hím egyedet keresi.
    - Az utód nem kizárólag a hímtől örökli a génjeit, hanem a nősténytől is. Ha a nőstény "tökéletes" hímet is választ, attól még maga a nőstény nem biztos, hogy az.
    - A kinézet és a párválasztáskori viselkedés (a nőstény csak azt érzékeli) nem minden, a gének nem csak ezeket kódolják... Ezenfelül nem minden mutáció mutatkozik meg fenotípusosan is. Pl. a legegyszerűbb eset, ha a hím egy tulajdonságra nézve heterozigóta, a mutáció recesszív, és a másik allél domináns felette.
    - A mutáció/új génkombináció miatt lehet sikeresebb/szebb is egy egyed, mint az átlag, és így a nőstény a mutáns egyedet választja -> Nem konkrét kép van, hanem meghatározott minőségű (tehát nem meghatározott intenzitású) ingerekre (látvány, hang) adott meghatározott ösztönös válaszok. Ez az inger az ingert produkáló hím mutációja/új génkombinációi esetén lehet erősebb is, mint az átlagos, így legyőzi az átlagosat.
    Gyakorlatilag az ilyen párválasztás is a hím egyedre nézve egy környezeti tényező, amely "osztályoz".

    Ez ugye azért hülyeség, mert most csak 2 fajta bázispár van. Ha 3 fajta lenne, akkor máris 6 különböző jelünk lenne.

    Megnéztem a Wikipedia cikket. Nem ez, nem hülyeség, hanem azzal a gondolattal játszott el az szócikk írója, hogy mi lenne, ha a duplaszálú DNS-ben mindkét szál közösen kódolna aminosavat, és az egyik (az antisense szál) nem csak komplementere lenne az értelmes szálnak, amiről az mRNS íródik át, és amiből a riboszómán polipeptid lánc szintetizálódik. Mert úgy spórolni lehetne...
    Gyakorlatilag nem "kétféle" bázispár van a DNS-ben, hanem "négyféle", bár igazából nincs jelentősége, hogy kettőnek vagy négynek mondjuk... A-T és T-A, G-C és C-G ([értelmes szálon]-[értelmes szál komplementerén] - mivel a két DNS szál nem egyenrangú átírás szempontjából, ezért nem ugyanaz az A-T és a T-A...). Az mRNS viszont csak az értelmes szálról íródik át általában. Ha nem, akkor fordítani kell egyet rajta, mert a komplementer szál, azaz az antisense szál tükörképe az értelmes szálnak.
    Visszatérve tehát, az mRNS csak az értelmes szálról íródik át általában, ezért a kódszótárban nincsen olyan, hogy bázispár, csak bázisok van. Egy DNS szál kódoló régióinak bázistripletjei.
    Kicsit bonyolultan sikerült leírni, de a lényeg, hogy nem a duplaszálú DNS kódolja az aminosavakat, hanem a duplaszálú DNS egyik fele, egyik szála, az úgynevezett értelmes szál.

    Az ivaros szaporodás védi a DNS-t, mert előfordulhat az is, hogy a hibás génekkel rendelkező szülőknek újra hibamentes egyedük születik. Így a hibamentesek már a fészekben vagy az alomban legyőzik(kiszűrik) a hibásakat.

    Előfordul, de nem azért, mert eltűnt a mutáció, hanem azért, mert a mutáció recesszív, és az egyik szülőnek van e felett domináns aléllje (és ezek együtt öröklődnek). Tehát a mutáció az utódokban is megmarad, csak fenotípusosan nem látszik. Ebből akármi is lehet a következő generációkban attól függően, hogy a mutáció jó-e, rossz-e (és ha igen, mennyire), illetve, hogy semleges-e.
    Az utódok pedig nem feltétlenül versengenek egymással az alomban, ez nem univerzális, minden állatcsoportra igaz "DNS-védő mechanizmus". Pl. akkor versenghetnek, ha emlősök esetében több utód van, mint amennyi emlő. Vagy madarak esetében a nagyobb, erőszakosabb egyedet eteti jobban a szülő. De itt mutációval vagy új génkombinációval a normálisnál nagyobb és erőszakosabb viselkedésű egyed is létrejöhet... :)

    "Nehéz lenne letagadni, hogy a vírusok, gombák, kórokozó baktériumok, ragadozók nem a leggyengébb egyedeket vonnák ki a forgalomból."

    Ebből következően minden más környezeti tényező is. Az élettelenek is. Pl. átmeneti táplálékhiány. Itt a populáció egyedei is versengenek egymással a táplálékért, tehát ebben az esetben a saját fajtárs is ellenfél, "osztályozó" környezeti tényező.
    A leggyengébb egyed pedig nem feltétlenül a mutáns vagy új génkombinációval rendelkező egyed. Ez a lényege az egésznek, ami mellett nagyon szeretsz elsiklani. A környezettől függ, hogy mi a leggyengébb genotípus (MINDEN környezet, ami nem maga a vizsgált egyed vagy populáció), amely rövidtávon "osztályoz", hosszútávon dinamikusan változik, és alakítja a populáció génkészletét (ez a kettő dolog részben ugyanaz). Megint oda jutottunk, hogy a környezet "osztályozza" a mutációkat, genotípusokat. Legyen az vírus, baktérium, gomba, ragadozó, élettelen (fizikai vagy kémiai) környezeti tényező.

    Nem tudom, mi ezen és az eddigi kommentekben leírtakon annyira érthetetlen, de lassan könyvet is írhatnék belőle azzal, hogy összerakom a kommentjeimet. Gyakorlatilag ugyanazt írom le már sokadszor, csak esetleg kicsit más aspektusból. Az emberi agy viszont képes kreatív gondolkodásra (ha rendelkezik az ehhez szükséges információkkal, tehát tudással), úgyhogy elvileg nem lenne rá szükség.