asgh#170
Wilcox feladata a jelenlegi intelligencia felfogásunknak megfelelően méri jól az intelligenciát. Ez a felfogás viszont folyamatosan változik. Ma egy szorzás nem alkalmas az intelligencia mérésére, de volt idő, amikor alkalmas volt, mert akkor az emberek intelligenciáról alkotott elképzeléseinek megfelelt.
Ugyanakkor Wilcox feladatát sem lehet az intelligencia objektív mérőjének tekinteni, mert nem tudhatjuk, hogy az intelligenciáról alkotott képünk hogyan fog változni.
Amit az intelligencia tesztekről el lehet mondani, az az, hogy mit nem mérnek: nem mérnek objektív teljesítményt, ami összevethető azzal, hogy valaki mekkorát képes ugrani, vagy hány 10 jegyű számot képes megjegyezni 5 perc alatt.
Ha pl. egy 3 éves nem tudná megoldani Wilcox feladatát, míg egy 20 éves igen, az egyáltalán nem jelentené azt, hogy a 3 éves kevésbé intelligens, mint a 20 éves. Pont azért, mert a 3 éveseket csak a többi 3 éveshez képest tudjuk mérni, a 20 éveseket meg a 20 évesekhez. Mert objektív intelligencia mérés nincs.
Az intelligencia tesztek a tesztalany okosságával kapcsolatos társadalmi konszenzust próbálják megközelíteni: azaz ha valakinek az IQ-ja tesztek alapján 155, akkor az őt ismerők - egymástól függetlenül - szintén hasonló osztályzatot adnának nekik, egy meglehetősen szűk intervallumon belül. Az intelligencia teszteket ezzel a céllal hozzák létre.
Pont az az érdekes az intelligenciával kapcsolatban, hogy az emberek szubjektív ítélete meglehetősen egybe cseng, holott nincs olyan intelligencia definíció, amivel mindenki 100%-ig egyetértene, sőt azok is az intervallumon belüli szubjektív értéket adnak, akik nem is tudják pontosan definiálni, hogy mit is értenek intelligencia alatt.