tttttom#39
Én szerintem ez az oktatási rendszer kicsit olyan túl biorobot képző... Bocsánat, de én ezt tudtam leszűrni a te modelledből. Nem akarlak ezáltal megsérteni, hogy a te modelled nem működne egyáltalán. Szerintem működne is meg nem is...
Az én oktatási rendszer modellem a következőkből állna. :)
1. Az osztályok számát szerintem az optimális tanulási sebesség/teljesítmény érdekében csak 10-15 fősekre kéne csökkenteni. Mert ezek a 30-40 főket lehetetlenség tanítani. Mert az óra(!) csak szinte a "semmilyen" fegyelmezéssel megy el.
2. Az oktatás színvonalát én nem a "pados" módszerben látom, hanem abban, hogy a tanulók és a tanár is együtt tanulnának. Pl.: Kimennek az erdőbe, megfigyelik az állatokat, a növényeket és magát az egész környezetet. Mármint, hogy nem egész nap ülnek egy padban, ahol nem mozognak és nem dolgozik az agyuk. Pont, hogy úgy működik 100%(!)-osan az agy, ha összhangba hozzuk a testet-szellemet-lelket. tudom, hogy vannak ilyen sulik már, de ezek még nem eléggé vannak elterjedve. Különösképp Magyarországon nem a jelen tudomásom szerint. Vagy javítsatok ki, ha tévednék. :)
3. A pados módszer pont, hogy tönkreteszi a gyereket abból kifolyólag, mert olyan tulajdonságok nem fejlődnek/fejlődhetnek ki benne amik jobb emberré tennék. Ilyen például, hogy nem forog jobban az agyuk, mert mozdulatlanul vannak. És mint tudjuk, hogy aki rendszeresen mozog annak jobban pörög az elméje mint az aki nem mozog. És itt van a gyerekkori problémák egy részének a gyökere is amit ezzel a kis lépéssel meglehetne(meg kellene.) oldani...:)
4. Az oktatásnak sokkal inkább a gyakorlatról és nem inkább túllexikált "tudás"halmozásról kellene szólnia. Szerintem ezt úgy lehetne megoldani elsősorban, hogy 75% lenne az órák száma amin inkább aközben magyarázná a tanár az elméletet miközben gyakorolnak. :) A maradék 25% meg inkább olyan "szórakozás"(kirándulások, bulik, táborozás stb.) lenne, ahol meg a diák-tanár viszony elmélyülhet ember-ember kapcsolattá. Mármint a tanár lenne a diák egy egyfajta barátja akihez bármikor fordulhat nyugodt szívvel és lélekkel. :) És ez persze oda-vissza is érvényesülne. Mármint, hogy a tanár is embernek érzi magát meg a diák is és nem pedig valami érzéketlen gépnek mint ami manapság folyik...Mármint, hogy a tanár(oktatási rendszer) monotonon odahányja neked ugyanazt minden évben. Ettől meg szerintem mind tudjuk, hogy az aggyal mi lesz, ha sokáig(évtizedekig...) monoton információkat kap. Egyszerűen "felsül".
5. A diákok és a tanárok számára is egy új szemléletet taníthatnánk. Pontosabban egyrészt a tudatosságot. Mármint olyan értelemben, ha gondolkozik valami megoldásán a nebuló vagy a tanár. Akkor azt megvitatná az osztállyal. Ha az osztály is egyetért a tanár vagy a nebuló ötletével/ötleteivel akkor az átmehetne a DÖK-höz vagy az igazgatósághoz, ahol szintén szavazás útján megdumálnák mi legyen ezzel vagy azzal a javaslattal...Most a javaslatot a fantáziátokra bízom. Ezt a szemléletet én csak úgy nevezem, hogy tudatos polgár szemlélet. Erről nem is kellene papír sem, mert ezt magától érthetővé kéne tenni. Ezáltal akkor eltudjuk azt is érni, hogy a jelenlegi korunkat is jellemző káosz egy olyan pár generáción belül is eltűnne.
Ez a szemlélet amit én kigondoltam abban segíthet, hogy a gyerek már kiskorától kezdve részt vehetne a közügyekben. Most kérem ne sipárógjanak a gyermekvédők meg mit tudom én milyen "intellektüelek", hogy a gyerek az gyerek. Az játsszon...Mégis mivel? Ha már lassan annyit dolgoznak a szülők is, hogy a gyerekükre nem marad idő? A közügyekben való részvételt én szerintem úgy nyilvánulna meg, hogy a gyerek az iskolán belül "teljes jogú/felelősségű egyéné" válna. Ezáltal kiküszöbölhető lenne az, hogy ez a "kis"társadalom belecsöppenne az úgynevezett "kis"diktatúrába. Mármint, hogy csak a gyerek vagy csak a tanár parancsolna az iskolában. :)
6. A mai oktatási rendszer úgy gondolkodik a mai nebulókról mint tanítani való igavonó állatok. Pontosabban barmoknak bélyegzi meg őket. Ez persze a tanárokra is igaz mint csordahajcsár...
Ezzel szemben az én elképzelésem meg az, hogy minden ember. Legyen az tanuló vagy akár tanár egy érték. Most persze így csak általánosságban mondom ezt. :) A lényeg az lenne, hogy a tanulók/tanárok ember(!!!)ként éreznék magukat és nem pedig valami lecsúszott rongynak mint amivel a jelenlegi "rendszer" önmagát(!) "törölgeti".
7. A gyerekek számára szerintem mint a kötelező korhatárt el kellene törölni. Mert, ha valakit/ket kényszerítünk valamire, hogy csinálja meg azzal csak több hosszútávú problémát generálunk mint rövidtávon sok előnyt...És én szerintem a hosszútávú előnyök sokkal kifizetődőbbek szemben a rövidtávúakkal. Ilyesmi mint korhatár azért nem lenne szükség, mert aki akar úgyis elmegy tanulni. Ha úgy érzi magáról a gyerek és a szülök is, hogy 8-9 évesen áll készen akkor meg akkor megy suliba és kész. Egyébként meg aki 12-13 évesen akar(!) tanulni az se lenne szégyen. Nem pedig ez, hogy már most 3(!) évesen elszakítják a gyereket a szüleitől amikor épp kialakulna benne az a képesség amit mi úgy hívunk, hogy bizalom. Az a bizalom ami mi számunkra is szükséges, hogy megtudjuk állni a helyünket bármely szituációban.
8. A tanulók számára szerintem egy nap egyénenként max. 3-8 órát tölthetne így a suliban, hogy tanul. Ilyenkor is amellett, hogy tanul(!) elmélyül a kapcsolata a közösség másik tagjaival is. :) Legyen az tanár vagy diák.