gforce9#24
Az elején az volt a gond, hogy nehezen tudták megadni az irányát a gammakitörésnek. A műholdak adataiból sokszor órákig, napokig számolgatták a pontos irányt. Ezután arrafelé fordították a távcsöveket, aztán keresgéltek, de semmi. Azt sejtették statisztikai alapon, hogy nem a galaxisunkból érkeznek többnyire, mert az eloszlásuk nem esett egybe a tejút síkjával, de sokáig az észlelés és az iránymeghatározás közötti hosszú idő miatt, nem találtak semmit. Később, ahogy egyre érzékenyebb pontosabb detektorok kerültek a műholdakra, már sikerült elcsípni egy egy gammakitörést a látható spektrumban is. Szupernovák - feltételezett fekete lyuk keletkezésekhez tudták társítani. De úgy tűnik máig túl sok gammakitörést észlelnek, amelynek ha az irányába kitekintenek az égre, nincs ott semmi látható dolog a látható fény tartományában. Anélkül meg elég nehézkes még a távolságot is megmondani, nemhogy egyértelműen valami fajta csillaghoz társítani. Mindenesetre érdekes az ügy :)