Katalizátor#48
Nem bántottál meg, ne aggódj emiatt tényleg, csupán nem értettem egyet.
Véleményem szerint az emberiség feladata immár túlnőtt a materialista igényeken. Már nem az a feladat, hogy "tovább-mégtöbbet", hanem megtanulni harmóniában élni. Ez ma még egyértelműen nem megy nekünk, de a kollektív tudatban egyre erősödik ez a vágy. Egy nagyon primitív példával élve: azt már megtanultunk, hogyan éljünk egy helyen, amire a régi nomád népek még nem is gondoltak. Létrehoztunk kisebb, lokális harmóniákat. Nem kell nagy dologra gondolni, elég egy ház. Nem költözünk naponta, hanem kitakarítunk, szépítgetünk, fejlesztünk. Tehát megteremtjük magunk számára a lakhatóságot. Namost ezt globálisan MÉG nem sikerült, de ha vesszük, hogy a 20. századra tényleg teljesen belaktuk és felügyeljük a bolygót, hirtelen elkezdett erősödni ennek a törődésnek a vágya. Most nem gazdasági globalizációról beszélek, hanem spirituálisról, vagy evolúciósról, ha úgy tetszik. Fizikálisan már miénk a bolgyó, namost mi jön?
Egy biztos: nem húznám rá az ismeretlen jövőnkre a múltunk sablonjait, hiszen nyílvánvalóan más lesz, tehát új megközelítésben fogjuk látni a dolgokat. Persze ez sem biztos, hisz jövőnk ismeretlensége ugyanúgy magába foglalja azt a lehetőséget is, hogy minden ugyanígy fog tovább menni, akár egy gép. De ez annyira egyszerűnek tűnik a szememben, hogy abszolút ellentmond az általunk eddigi megismert univerzum sokszínűségének és mélységének.
