• ostoros
    #7
    A kiadók hatalmas sápot szednek a szerzőktől. A régi időkben, amikor még kéziratokat adtak be az írók, és azokat javítani, szerkeszteni, a nyomdában az ólombetűket rendezgetni, kézzel kötni a könyveket (ma ezek nagy része gépekkel történik) a kiadott példányszámok pedig összehasoníthatatlanul nagyobba, mindennek a hozzáadott munkának az értéke jelentősen csökkent.

    Csak egy példa az életből: Az egyetemi oktatóm panaszkodott, hogy a kiadóval gondok vannak: ő csinálja a szerkesztést, ő illeszti be a képeket, és végül leellenőrzi az egészet és elküldi a gyomtatásra kész verziót. A panasza ellenük nem ezzel volt. Hanem azzal, hogy azt akarta, hogy a könyv kemény fedeles legyen és alapok legyenek bevarrva, ne essenek szét két év múlva, amikor a ragasztás elengedett. Ezt a nyomda, amivel a kiadó tárgyalt, csak nagy felárral volt hajlandó megtenni. Erre ő heteken át keresgélt és tárgyalt más nyomdákkal, amíg talált olyat ami megcsinálta. Mindezt annak érdekében, hogy a hallgatók olcsón, potom kétezer forintért hozzájuthassanak az egyetemi tankönyvhöz.

    A kiadó reakciója minderre a következő volt: "Mit foglalkozik ezzel, ez nem a maga biznisze!" Mire ő "Dehogynem az én bizniszem, az én könyvem!"
    Hát ennyit a kiadókról.