• NEXUS6
    #16
    Az a dúrva, hogy a filmben van jó néhány utalás különböző más filmekre, alkotásokra, tele van öniróniával, önreflexióval, valójában nagyon komplex dolog.

    Nos, ha Björk-öt nézzük, akkor a film iszonyatosan hajaz a Táncos a sötétben c. filmjére, amit Lars von Tier rendezett. Ami nem egy könnyű film. Az amerikai álmot mutatja a valóságban, de szimbolikus elemekkel megtűzdelve, de pont ezért mondjuk ahogy tudom amerikában rendesen bukott, ellenérzéseket váltott ki.

    Egész eddig halogattam ezt a filmet, hogy megnézzem, a mozi kimaradt, DVD-ben akartam megvenni, de nem esett le még az általam preferált TESCO gazdaságos szintre az ára. Tegnap a lista apropóján leszedtem, hát rendesen megdöbbentem. Művészi értékben nagyjából toronymagasan vezet bármelyik itt, jó, vagy rosszként megemlítésre került filmhez képest.

    A gond is az előbbiekből fakadt, az elvontságnak és a kommerszségnek olyan elegyét adja, ami ha kajálásként akarjuk megfogalmazni, egy mekihívőnek ízetlen, a vegának meg nem elég tudatos.
    Az a helyzet, hogy habár a szusit a legtöbbünk egy kólával öblíti le, amit félóra feszengés után kikérünk a ferdeszemű pincértől, de ezt senki nem mondja amikor az ismerősöknek elmeséli, hogy milyen étteremben volt. Nem azért mert ciki, hanem mert lényegtelennek tűnik. Ez a film bizonyos szempontból, pont ilyen dolgokkal van tele, ezekről szól.