Roman#30
:) én a multitasking miatt szoktam rá a műzenére, gépzenére, primitív dolgokra. Most is ha a zene a cél, izzik a fém a lejátszóban, vagy esetleg néhány klasszikus, egy-egy opera. De tanuláshoz csak az agyatlan monoton szhar való, sajnos.
A PET-ről úgy tudom, biztonságos, ellentétben sok egyéb műanyaggal. S amíg nem melegítesz meg mindent műanyag dobozokban, addig nincs gond. Probléma, hogy sose tudhatod, milyen körülmények közt tárolták a terméket (pl. 50 fokos 99%-os páratartalmú "száraz&hűvös helyen". )
http://www.anticancerbook.com/ nem rossz olvasmány, de én a hardcore t-nemzetes meg paleós arcokon kívül nem sokról tudom, hogy ennyire "komolyan venné" a dolgokat. Plusz, jó mód arra, hogy a család csődbe menjen (sajnos...)
Egyébként érdekes tapasztalat, hogy a mocsokban, nyomorban élő gyerekek GYAKRABBAN betegszenek meg, és vannak eü. problémáik, mint a kis hermetikusan védett porontyoknak. Persze előbbiek jóval alultápláltabbak is, tehát a rengeteg kihívást a legyengült szervezetüknek kéne tolerálni.
Nem értek egyet azzal, hogy gyk. laborsteril kör. közt nevelik a gyerkőcöket. Bár a "mi romantikus kis gyerekkorunkhoz" képest sokat romlott a helyzet, aláírom. Nekünk a program jórészt kinn zajlott, homokozó, tiszapart, agyagcsúszdaépítés, foci, lápréti mókázás, télen meg az árvédelmi töltéseken szánkózás agyba-főbe.
Volt kis gyerekfoglalkoztató kör, ott volt a "fél falu", elég sokat sétáltunk a környéki ártéri erdőkben, ősszel almaszedés, szőlőszüretelés, télen disznajvágás, nyáron vízpart vízpart meg peca. Amennyi marék föveny a gatyánkban volt meg a prepúcium alatt a glanson.. És még hogy hülyeség a metélés, háhá.
Valamé' rohadt romantikus volt, így visszagondolva az egészre. Ezért szoktam könnyes szemmel nézni, ha most a kölkök kint az avart szórják, krétarajzokat dobnak a járdára meg a hóban hemperegnek.
Bocsánat de naggyon szentimentális vagyok ha a gyerekkorról van szó, mert NEM AKAROM TUDOMÁSUL VENNI HOGY VÉGE :D