Doktor Kotász#77
Nem érted, mert térdimenziókban gondolkodsz. A többi dimenzió, ami felcsavarodott, maguk az elemi részecskék, amik rezegnek. Nincs anyag, csak a tér, ami sok rácspontból áll, ahol minden rácspontban feltekeredett a három térdimenzión kívűl a többi. A tér tágulása pedig azt jelenti, hogy a rácspontok osztódnak egy bizonyos valószínűséggel, így maga az univerzum egyre nagyobb lesz. (ezt egész jól értetted, mert levezetted, hogy a tér tágulása csak a külső szemlélőnek tűnne fel abból a szempontból, hogy más távolságot tettél meg, amikor ugyanazzal a sebességgel haladtál) Ha egy részecske mozog, nem történik mozgás, mert valójában részecskék sincsenek, hanem egyszerűen a rácspontokban felcsavarodott többi dimenzi rezgése átadódik a szomszéd rácspontra. A fény sebessége azért korlát, mert a rezgések átadódásának van egy korlátja. Az elemi részecskék azért hullámtermészetűek, mert nem is részecskék, csak a tér rezgései.
Tehát egy végtelen univerzumban van egy kirobbanó tér, ami osztódik, ezért egyre nagyobb, de véges, és semmilyen "anyag" nem tud kilépni ebből a rácsszerkezetből, mert minden anyag csak annak a rezgése. Ha valamiért képes lenne egy részecske olyan gyors lenni, hogy elérje ennek a rácsszerkezetnek, az Univerzumnak a határát, egy falba ütközne, mert nem lenne képes hova tovább rezegni.
Olyan, mintha egy folyamatosan javuló felbontású LCD kijelző pixelei lennénk.
A szörnyű, hogy ez a kép sokkal borzasztóbb, mint bármilyen transzcendens világ.
Nincs Isten, nincs lélek, csak pixelek sokaságai vagyunk, akikre kényszerűen hat az, hogy a pixelek milyen törvényszerűségeknek vannak alárendelve. És az egésznek nincsenek okai, csak következményei. Nincs miért, nincs magasabb rendű cél, csak így van és kész.