Fratello#20
A morális döntéseket illetően (illetve vegyük csak a párbeszédek során választhatő válaszokat) tökéletesen igazad van, de csak az első részre vonatkozóan. Ott a kommunikáció tényleg annyi volt hogy seggnyalás=paragon, mennyanyádba=renegade azzal jóccakát... Morális döntésre pedig egyáltalán nem emlékszem (illetve de, a legvégén a szenátussal kapcsolatban)
Ellenben a második részben egyrészt valami hihetetlenül sokat finomodtak a párbeszédek (sokszor nem is tudtam eldönteni melyik válaszom lesz paragon, melyik renegade), ami pedig a morális döntéseket illeti, hát... Neked könnyű volt eldönteni, Garrus lőjön-e vagy sem? Hogy jogos volt-e a genocidium? Hogy megsemmisíted az ellenséged vagy "csak" átmosod az agyát hogy később felhasználhasd?
Ezek mind olyan döntések voltak amiknél nem volt "tisztán" jó vagy rossz választás, mindegyiknek megvoltak az előnyei és a hátrányai, és pontosan ettől volt olyan zseniális a játék, mert az ember folyamatosan rágódott és tépelődött hogy az emberiséget szolgálja, vagy a saját lelki üdvét? Tényleg megér bármi árat az emberiség (a civilizáció, a galaxis, stb.) fennmaradása? Meddig szentesíti a cél az eszközt?
Na ezek voltak azok a pillanatok amiket nem nagyon találtam meg az első részben... Igazad van abban, hogy a mnásodik rész gyakorlatilag semmit nem tett hozzá a fősztorihoz, és ez hatalmas negatívum. Ámde amit cserébe kaptam, az bőven kárpótolt ezért a hiányosságért.
Egyébként azt mondom hogy minden a harmadik részben dől majd el, merre viszik tovább az irány, beszélni kell majd, lőni vagy dönteni sokat...